Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
KABA ESZTER: Fáy András baráti társasága
dozatkészsége révén jussanak jövedelemhez. Ezért vált 1822-től, miután végleg Pestre költözött, mindkét pesti háza (először a Stáció, majd 1828-tól a Kalap utcában) irodalmi szalonná és társaséleti központtá, ahol a neves írók és költők mellett politikusok, színészek, neves orvosok adtak egymásnak találkozót. Akkoriban Fáy András valódi tűzhelye, Kalap utcai háza - amely főleg a negyvenes években, a Bártfay szalon megszűntével élte virágkorát - az egyik legismertebb találkozóhelye volt Pest íróinak és színészeinek. A házigazda „tősgyökeres magyar vendégszeretete és a gazdasszony vidám és élénk kedélye" valóságos varázserővel hatott a vendégekre, akik közt Deák Fetenc, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Czuczor Gergely, Szontágh Gusztáv, Megyeri, Fáncsy stb. majdnem mindennaposak voltak. A Fáy-házakban tartott estélyekről, illetve még korábban a gombai birtokon, aztán a ferencvárosi kertben 1 zajló összejövetelekről többen is beszámoltak. O maga így emlékezett vissza egy régi Andrásnapra a Divatcsarnok hasábjain 1853-ban: „Hanem csalatkozom, 1815-ben szép társaság gyúlt nálam Gombán, nevem napjára össze; közte Szemere Pál, Kölcsey, ki akkoron Szemerénél tartózkodott, Ballá Károly s mások. Reggelre legtöbb vendégem eloszolván, mi hátramaradottak álmosan gubbadozánk a szegletekben katszékeken, nyoszolyákon és kályha mellett. Zenénk elnémult, mert előhegedűsünk vérhast kapott, s minden paprikás pályinka-, spanyolviasz-, gyömbéres borkúránk sikert vesztett nála. Szemere, 1 Fáy ferencvárosi kertjét az árvíz mosta el 1838-ban. 2 1853 és 1863 között működő divatlap, amely a felvillanyozva álmosságunkat, azt tervezé, hogy üljük körül az asztalt és sorban írjunk egy-egy strófa verset. Fájdalom, hogy azon érdekes ív, melyre verseinket írtuk volt, vagy elveszett, vagy eloroztatott tőlem. Egyedül Kölcsey impromtujára emlékezem még." Fáy András a korabeli irodalmi és divatlapok tanúsága szerint a kultutális és szalonélet egyik kulcsfigurája volt. A sajtó többször is tudósított a nevezetes András-napi estélyekről, illetve a harmincas évektől a híres-neves fóti szüretekről is. A novemberi András napok mindig kiváló alkalmat adtak arra, hogy a házigazdánál tiszteletét leróni kívánó társaság az elhangzott jókívánságok után jó hangulatú estét töltsön együtt. A Vasárnapi Újság 1873-as cikke szerint Fáyt ekkor többen is felkeresték. Betöltött hivatalánál fogva gratulált neki a vármegye, azután az akadémia, a Kisfaludy társaság - a magyar nyelv és irodalom barátját tisztelték a földesúrban -, színészek, színésznők (köztük Egressy Gábor, Szentpétery, Megyeri), a takarékpénztár képviselői, a pesti reformált egyház és az evangélikus magyar egyház lelkészei, Török Pál és Székács József, valamint a ház gyakori vendégei, a Vörösmarty, Ferenczy, a szobrász, Zádor György. 3 Fáy 1832-ben vette meg fóti szőlejét, s ugyanakkor, biztatására, Vörösmarty és Ferenczy is vásárolt ott egy-egy darabot. Híres borháza nemsokára szűknek bizonyult vendégeinek, úgyhogy néhányr év múlva külön épületről kellett gondoskodnia, amelyet kissé távolabb a mulatozóktól épített fel a maga és felesége számára Honderü-l követve az előkelő szalonok lapja kívánt lenni. Legfontosabb szerkesztője Császár Ferenc volt.
