Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KABA ESZTER: Fáy András baráti társasága

1837-ben. A házigazda köré sereglett jó barátok az épülőfélben lévő külön házikó csinálásában segédkeztek is a kőműveseknek s Ferenczy István a falba illesztett márványlapon örökítette meg az eseményt. Rajata a következő felirat olvasható: „A barátság ezen falai közé, midőn épülnének, vidám, enyhe óráik között követ rakának: Barabás Miklós, Bajza József, Bugát Pál, Czuczot Gergely, Fáy András hitvesével, Fáy Ferencné leányával, Ferenczy István, Luczenbacher János, Pólya József hitvesével, Szontagh Gusztáv, Vörösmarty Mihály május 30-án 1837." Fáy szüretjei itt Foton csakhamar elhíresedtek, a műveltség és szellem szövetkeztek össze, hogy szórakozásban hiány ne legyen. Vörösmarty híres verse is megőrizte az őszi mulatságok emlékét. „De Fáy András vendégeinek naprólnapra gyérülő s ma is már vajmi ritka sorait messze túlélő, halhatatlan tanúja maradt fenn a »Fóti dal«-ban, Vörösmarty ez örökszép művében. Míg »a borban a gond megbetegszik s él a kedv« s e víg, komor vagy csüggeteg magyar poharazás közben hazafias reményeit s aggályait e szeszélyes költemény verseiben dalolja el: a nemzet ajakán fenntartja emlékét. A »Foti dal« voltaképpen Toldy Ferencnek kezdeményére született. A Fáy szüretjein résztvevő költők előtt nem egyszer fejtegette az eszmét, írnának a fóti társaság számára egy társas dalt, a német »Geselliges Lied« mintájára, hogy - elvégre valami újjal léphessenek fel és ne csak népdalokat énekeljenek. Barátja unszolására írta 1842-ben Vörösmarty híressé vált bordalát és kéziratával zsebében indult ki Fáy szüretjére. Október ötödikén a legszebb őszi nap varázsa csábította ki a szíves házigazda által meghívott nagy társaságot. A fővárosból valóságos karaván kerekedett fel Fótra. Vörösmartyék, Bajzáék, Szemere Pálék, Fáy Ferencék, dsapóék, Deák, Toldy, Bugát, Pólya, Garay és a többi úri család, a házigazda ismerősei közül, kiknek érkeztét durrogó mozsarak üdvözölték a szüretelők dalától hangos helyen. Már javában együtt mulatott a társaság, midőn a távolban Kossuth Lajosnak és övéinek kocsijai bontakoztak ki a porzó út homokfellegeiből. Kossuth Lajos és neje, fiatal nővérével, Meszlényi Irénnel, Ruttkayné és Meszlényiné férjeikkel, és özv. László Imréné, a jótékonyságáról és Kossuth iránt tanúsított kegyeletes ragaszkodásáról 3 Vörösmarty és Zádor György - a ház mindennapos vendégei - költeményeiket is gyakran olvasták fel az öreg Fáynak. „Vörösmarty, 1824-ben mikor még tőle a közönség nem olvas semmit, látogata meg Zádor Györggyel (Fenyéry Gyulával) józsefvárosi lakomban. Zádor szíves volt »Zalan Futásának« első énekéből néhány verset elszavalni előttem; s noha ezeknek csengő ritmusa, nyelve, erőteljessége kellemesen lepett is meg, nem birám még azokból azon költői emelkedettséget sejteni, mit Vörösmarty később, különösebben lírájában fejte ki. Vörösmarty társalgásában sajátságos az, hogy fesztelen körökben, gyakran egyes szavakkal egész képeket tol elé, mi költői hivatását már magában is igazolja. Fóti szüretünkön, a lobogó tűz körül tanyázott paraszt ifjaknak sorbament mesézéseiket és típusos előadásaikat kedvteléssel hallgatta. Saját, még külmíveltség által nem bolygatott fészkében, eredetiebben tűnik föl a nemzeti jellem és népies nyomat, minek ismeretét a nemzet költője nem nélkülözheti." Divatcsarnok,. 1853.