Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KALLA ZSUZSA: „Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember."

-, illetve az ekkor még csak tervezett Lánchíd, amelynek maga is részvényese. Az állandó városi lét, a vidéki nyaralások hiánya különösen fontossá teszik a betegeskedő Bártfay számára a zöldben tett gyakori sétákat. Hetente kétszer-háromszor családostul keresik fel a Városligetet, a Ludovika-, az Otczy-kertet, a Gellérthegyet, télen szánkóznak a Dunaparton. „5 óra tájban a' Városligetbe menék Jozefinával és Lenivel. Ott sok ember sétált: de mi egészen hátul, a' domb megetti ligetkében elvonulva árnyékba telepedénk, 's én Wawerleyből olvastam nekik egész 7 utánig." Régi házuk platánokkal, rózsákkal, málnával, dinnyével beültetett belső udvarán vagy a palotakertben beszélgetnek, üldögélnek, sétálnak, sütköznek, hűsülnek minden nap, nyári hajnalokon és estéken, ebéd után. Szívtam a' kellemetes jó levegő - írja több ízben Bártfay. A kett koratavasztől késő őszig a lakás, a palota része. „Miután összekészült Ő N[agysá]ga, a' kertbe mentünk 's ott beszélgeténk, ott olvasók B[áró] Vay Mik[lós] besz[édének] szerkezetét, mellyet kiigazíték." Itt fogadja Bártfay vendégeit, itt vesz méttéket a szabó, s lehet olvasni, pihenni a szabadban. „Ebéd után a' kertben melegedtem napfényen 's el is aludtam." A városias életforma elengedhetetlen kelléke a kirándulás, a sűrű, poros utcák világából kiszabadulás a korlátok nélküli természetbe. Természetesen a korabeli budai hegyek, Bártfayék szokásos úticéljai, ekkor már nem kínálják az érintetlen vadon élményét. Egy meleg nyári napon például annyian kerekednek fel Pestről, hogy ők fel se férnek a társaskocsira. Nem testedzés, gyalogtúra a közös kirándulások célja, kellemes sétára, letelepedésre, közös felolvasásokra, együttlétre alkalmas helyet keresnek a szabadban. „Ott sétáltunk völgyentetőn mezei virágot szaggatva az asszonyoknak." Ritkán töltik itt a teljes napot, reggeltől koradélutánig, vagy délután 2-3 órát szánnak rá. Az indulást „összeszólalkozás" előzi meg napokkal előbb, de hittelen elhatározásból, akár a kedvező idő miatt is felkerekednek. Társasági, únevezett cimbora-kocsin indulnak Budáról, a Szarvas- csárda elől, többnyire a Csillag vendéglőhöz. „Tejeznek" vagyis uzsonnáznak, majd ebédet rendelnek, ezt követi az árnyékban Bártfay, Vörösmarty felolvasására Byronból, Walter Scottból. Déltájban közös ebéd, cigányzene melletti borozás, pezsgőzés zárja a napot. „Rám estek, hogy ma, igen szép meleg nap lévén, a' budai hegyek közé menjünk. Engedek a' kívánságnak, 's 9 óra tájban összeszedődtünk nőm, Täntzer Lila, Leni, Radnics 's én, 's átgyaloglánk Budára, 's onnan czimbora-kocsin szokás szerint a' Laszlovszky majorig viteténk. Némelly szőlőkben akkor szüreteltek, 's kik mostanig várakoztak, bizonyosan jobban jártak, jobb mineműségű bort nyervén. Fölgyalogiánk a' csillag korcsmáig, hol szőlőztünk 's ebédet rendeltünk. Azután völgyön-hegyen föl a' magányosan álló bükkfához menénk, 's vissza félkettőkor ebédre. Az idő felséges vala. Elég jól ebédeltünk 's jó ízűn. Fizettem 9 f[orin]t néhány garast. 4 órakor lejöttünk 's a' reggeli czimbora-kocsin 5 órára Budára jövénk az ide-oda vitelért 6 f[orin]tot fizettem. Itthon még dohányoztam annakutána színházba menék. Radnics előbb a' magyar utczában ismerősénél beszólott: de nem találván honn kit keresett, nem mulattunk. / Kimének a' budai hegyek közé társasági kocsin Josefina,