Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

KALLA ZSUZSA: „Kellemetes társalkodású 's nem üres beszédű ember."

rámutatnak a mintaadás, az ízlésformálás korabeli csatornáira. A bejegyzésekből kitűnik, a palota berendezése példaként is szolgálhatott a polgárság igényes lakberendezéshez, egyfajta élő katalógus volt, Bártfayékon keresztül meglehetősen sokan betekinthettek az arisztokrata palota reprezentatív termeibe. A napló alapján a Bártfay-lakás és a Károlyi-palota használatában is feltűnő egyfajta nyitottság. Alig-alig van olyan helyiség, amit szigorúan magánszférának lehetne nevezni, talán a házastársak hálószobája lehetett ilyen. Bárhol fogadnak látogatókatakárcsak Károlyi György -, ha kell, az ebédlőben reggeli vagy a dolgozószobában öltözködés közben beszélik meg a sürgős teendőket. Bártfay munkaszobája nem nyugodt hely, időről-időre kénytelen bezárkózni, hogy dolgaival időre végezzen. Bártfayt a titkári állás meglehetősen helyhez kötötté teszi, s talán éppen ezért a sokótás, zárt térben végzett ülőmunka után napi igénye a kimozdulás a város utcáira, akár gázvilágításnál vagy holdfényben is. Szívesen köti össze a sétát kellemes baráti társalgással, tátsadalmi kapcsolatainak ápolásával is. Az utca mint beszélgetési helyszín elég intim számukra, gyakori, hogy a véletlen találkozásokból hosszú páros gyaloglás lesz. „Oda menet Gr[ófj Andrásy György találkozott velünk, sokáig beszélgetve 's állongva az angol királynéhez kisértük. / A' Dorottya-utcza felső szegletén B[átó] Bánffy Pali kapott elő 's beszédbe állott velem W[esselényi] felől. Noha figyelmeztetve vagyok Bánffy P[ál] kánt, még is olly nyíltan szólék vele mint kell, mert hiszen W[esselényi] felől az egész város beszél, 's én is csak azt mondhattam a' mit hallék." Az állandó járkálás ügyintézési szükségszerűség is, egészen ritkán használják a luxusnak számító fiákért. Az utca azonban gyakran kellemetlenségek színtere, mind Bártfayt, mind feleséget éri baleset a napló időszakában. „[...] egy magyar fuvaros majd kicsapá jobb szememet hosszú ostorával, a' kigyó utczában / [... ] könnyen érhető nagy veszedelem szegény nőmet: a' Fejérhajó' [vendégfogadó] közelében valamelly vigyázatlan gaz kocsis neki hajtott 's kevésbe múlt, hogy össze nem gázolá öntudat nélkül emelek föl a' szegény asszonyt, 's valamelly közel árusboltban eszméletre hozák. Nem sérült meg, csak bal karját 's egész bal oldalát megüté 's egész nap fájlalá." Néha kortesek lepik el az utcákat dorbézolva, kurjongatva és port kavarva, máskor lépni sem lehet a vásározóktól. Bártfaynak a belváros otthonos, sajátjának étzett és vállalt mikrokörnyezete. Szorgalmasan és lelkesen kíséri nyomon az 1838-as árvíz után Pesten kibontakozó építkezési hullámot. „Minden oda mutat, hogy a' pestiek a' tavalyi árvizet felejtik, 's a' város még szebben gyarapodik mint azelőtt vala; sőt mondhatni a' kiáltott veszély sok tekintetben jót tett, mert a' nép erősebben épit. / Délután 3 óra előtt a' Gellérthegyre menénk, nőm, Léni, Radnics, én Argayné szőlőjébe. Lenéztünk Pestre, a' sziklás oldalon. Fölséges kilátás! Az árviz óta mint megújult Pest városa! Vígan vöröslenek mindenfelé a' cserépfedelek." A séták gyakori célpontjai az építkezések, természetesen elsősorban a nemzet szükségleteire készülő, reprezentatív építmények: a nagy európai múzeumokkal egyidőben készülő Nemzeti Múzeum - itt egyízben az építész Pollák Mihály vezeti körbe Bártfayt