Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"

tollas németek is a magányban találnak mindenekelőtt örömet."

26 Dudumi szerint (s talán más nem magyar pestiek szerint is) a társaséleti válaszfalakat elsősorban a nyelvhasználat építi fel, s csak ezeken belül hasítja ki a maga külön tereit a származás vagy a hivatás. Amit például a magyar művészek elkülönülő társaséletéről ír, az alighanem annak a családias jellegnek a konstatálása, amely az előző korszak hasonló összejöveteleit is jellemezte, amelyhez azonban most már az összetartozás-érzés messzebbre nyúló szálai is hozzákapcsolódtak. Ahogy Vadnay Károly a korszakra több mint negyedszáz év múltán visszatekintve megfogalmazta: „ez a közös szenvedés [az elnyomatás korszakának megpróbáltatásairól van szó] a magánéletnek valami különös barátságos melegét idézte elő. A naggyá nőtt főváros mai zajos és fényűző társasélete igen rideg az akkorihoz képest. Az írói és művészi körök a társas vidámság kellemes összhangjában éltek. Lonovicsné Hollósy Kornélia az ünnepelt dalművésznő (...) nyílt házat vitt (...) A Jókai pár és Szigligeti Sváb-hegyi villáiba víg szüretekre jártunk (...) az öreg tudós Almási Balogh Pál (...) nagy és érdekes vacsorákat adott, hol néha apró, fekete aztékekkel, természeti csodákkal ültünk együtt, Tóth Kálmán neje: Majthényi Flóra thea-estélyeken ismertette meg a fővárosunkba jött idegen művészeket a magyar írókkal...." 27 Új fejlemények - régi gondok A kiegyezés körüli másfél-két évtized erőteljes társadalmi, politikai és gazdasági változásai a magyarországi közírók figyelmét szinte kizárólag a közélet történéseire fókuszálták, az 1880-as években azonban már szinte az ötvenes évekét is meghaladó érdeklődést keltettek a társasélct jellegzetességei, szereplői és eseményei. 1886-ban azután A budapesti társaság címmel terjedelmes, spektrumát és adatait tekintve enciklopédikus igényű, de zavarba ejtően kevert hangnemű (ironikus, szarkasztikus és tárgyszerű, olykor talán patetikus előadásmódot is elegyítő) könyv került a magyar könyvpiacra. A névtelenségbe burkolózó szerző azon magyar közíróknak népes társaságába tartozik, akik, miközben a reális önkép kialakításán fáradoztak, érzékenyen reagáltak a magyarság külföldi megítélésére, akik számára megkülönböztetett jelentőséggel bírt „hírünk a világban". Könyvét - az előszó tanúsága szerint - két külföldön megjelent, Magyarország társadalmi-közéleti viszonyaival foglalkozó mű megállapításainak kiegészítéséül és cáfolatául szánta. E művek szerzői, a híres párizsi politikai szalont fenntartó írónő, Madame Adam (Juliette Lamber) éppúgy, mint az olasz tudós, Angelo de Gubernatis gróf, átfogó képet igyekezett rajzolni „a magyarok hazájáról", a politikai és a társadalmi viszonyokról. A budapesti társaság 26 D. Dudumi: I. m., 77-78. old, (Saját fordításom.) 27 Vadnay Károly: Emlékezés Sárosy Gyulára (1889). In: Irodalmi emlékek. Bp., Franklin-társulat, 1905. 24-25. old. 28 A könyv Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban őrzött példányának belső címlapján található kézírásos bejegyzés szerint a szerző Schwarcz Gyula, a neves tudós és szabadelvű politikus, az országgyűlés és az MTA tagja.