Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

FÁBRI ANNA: „Eszmesúrlódások"

szerzője úgy látta, hogy mindketten nyíltan megvallott rokonszenvvel foglalták össze magyarországi útjaik élményeit, tapasztalatait, de miután mások véleményeire (feltehetően nyomtatásban megjelent munkákra) is támaszkodtak, nem kétséges, hogy Magyarország-képüket magyar informátoraik rokon- és ellenszenvei, elfogultságai is alakították. Ezek után elég meglepő, hogy a két neves külföldinek a magyar (elsősorban a fővárosi) társasági élet elkülönülő, „kasztos" jellegét illető bíráló megjegyzéseit A budapesti társaság inkognitóban maradt szerzője nemcsak megerősítette, hanem, mondhatni, műve egyik főkérdéseként tematizálta. Nyíltan és ismételten kimondta, hogy a társadalmi egységesülés (s vele a polgárosodás) programja, amelyet oly nagy lendülettel szorgalmaztak a század első felének magyar politikusai és közírói, a társas érintkezések területén a polgári jogállam kiépülésének időszakában sem valósult meg. Keserű indulattal állapította meg, hogy a társasélet (és különösen a High Life) meghatározó köreinek nagyobb részében az 1870-es évektől kezdve olyan magatartásmód és mentalitás diadalmaskodik, amely nemcsak a magyar társas érintkezés régi hagyományait csúfolja meg, hanem a 48-as forradalom liberális eszméit is, és semmibe veszi azokat az erkölcsi teljesítményeket (és egzisztenciális áldozatokat), amelyek ezen eszmék gyakorlatba ültetésének kísérleteihez fűződtek. 0 A korabeli Budapest kevés igazán nevezetes szalonjának egyikét fenntartó Wohl nővérek ifjabbika, az 1889-ben elhunyt Stefánia más oldalról közelítette meg a magyar társasélet fogyatékosságait. „Az az élénk eszmecsere, az a valódi műérdek, mely más európai városokban foglalkoztatja a művelt társaságot, és fogadónapokon, estélyeken, zeneelőadásokon és hangversenyeken, mindig újabb és frissebb lélekkel egyesíti azt, nagyjában végképp hiányzik a mi társadalmunkból, melyben úgy látszik, csak a [táncoló] lábak értik meg 31 il egymást. " Abból, hogy a kulturális igények szűkösségére vonatkozó panaszát Európára hivatkozva nyomatékosítja, világosan kitűnik, hogy a maga európaiságára oly sokat adó Wohl Stefánia szerint Budapestnek - kulturális téren legalábbis - európaiság-deficitje van. Voltaképpen de Gubernatis is ilyesmit állapított meg, amikor a magyar társas viszonyoknak a „modern társadalmakétól" való elmaradását konstatál32 m ' s ta , ő azonban beszámolt azokról a kedves kis körökről („charmantes petites cercles") is, amelyek a budapesti társas életben a társadalmi elegyedés, egyszersmind a szellemi élvezetek színterei. Megemlítette Pulszky Ferencnek, a Nemzeti Múzeum igazgatójának és leányának, Polyxénának 29 Madame Adam: La Patrie Hongroise 1884. (következő évben A magyarok hazája címen magyarul is megjelent Budapesten), Angelo de Gubernatis: La Hongrie politigue et sociale. Florence, Joseph Pellas, 1885. 30 Mindezt egyébként bizonyos európai politikai történések hatásának tulajdonította: „Bátran állíthatjuk - írta - hogy az Európa-szerte Sedan óta újból fölülkerekedett reakció műve ez. A legújabb comme il faut tónus tulajdonképpen innét ered." Lm., 425. old. 31 Wohl Stefánia: Salonélet Budapesten. In: u.ő.: Hátrahagyott iratai 1894. Bp., Athenaeum , 196. old. 32 A. de Gubernatis: Lm., 256. old.