Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

MAGYAR ERZSÉBET: Kertek, parkok Buda-Pest társaséletében a 19. században

most is. Nekem ez a legszebb és legismerő­sebb hely a világon, pedig nem vagyok ter­mészet-, hanem ember-imádó és egy fiatal nőnek a pisze orra többet mond nekem, mint maga a Mont-Blanc. Ezen halott hó van, azon élő szeplő. A sziget azonban más, a növényeknek itt húsa van, a fák öles karju­kat nyújtogatják felém és a Duna, amint át­öleli az egészet, szinte sárlik ... Amikor az emberek még mertek élni, a középkorban ­mily kár, hogy lemaradtam róla - mindig pa­pok, barátok laktak ezen helyen. Es a papok tudták, hol kell és hol lehet jól élni. (...)" ltH Bródy Sándor, akinek itt készített gulyá­sairól Krúdy is megemlékezett, maga köré gyűjtött kompániájával - először - 1906 te­lén vonult ki a szigetre, ahol a kisszállóban szálltak meg. Az erős hóesés miatt nem tudtak visszatérni a fővárosba. E társaság tagja, Molnár Ferenc az egy hétig tartó kényszerű szobafogság idején itta a világ­hírt számára megszerző Az ördög című szín­művének első jeleneteit. A nagy kerti zöld asztalt lakására is magával vitte, körülötte számos író és művész gyűlt össze. 102 Ké­sőbb is gyakori vendég volt ezen a helyen, amint arról számos szigeti ihletésű elbe­szélése is tanúskodik: „Elmondom, hogy húsz éven át ezen a szigeten nyaraltam és megemlítem, hogy azért mégis az volt a legszebb, mikor egyszer egy nagyon szigorú és rengeteg hótól fehér télen az igazga­tóság nyitva tartotta a kisebbik szállodát, s 101 Bródy Sándor: Asszony-stúdium. In: Lyra. Bp., Singer és Wolfner, 1911.149. old. 102 Sárközy Mátyás: Színház az egész világ. Molnár Ferenc regényes élete. Bp., Osiris, 1995.45. old. 103 Molnár Ferenc: Egy gazdátlan csónak története. Bp., Osiris, 2000. 86. old. loi Fábri Anna: Mit lehet írni Pestről? (A Krúdy-művek elnevezte vízgyógyintézetnek, mert be akarta vezetni a téli fürdőszezont. Ezen a télen tizennegyedmagammal én is ott laktam a szigeti kis szállóban. És na­gyon érdekes volt ott lakni egy ilyen fiatal újságírónak, nagyon mulatságos, mert az a kis elszánt csoport, amely a primitív, más­félemeletes hotelben ott telelt, csupa külö­nös emberből állott. Különös dolgok ját­szódtak le ott." 103 Krúdy életének és nosztalgiától áthatott írásainak egyik helyszíne volt az „aranykor" Margitszigete, amelyet gyakran a szerelem szigeteként jelenített meg. 104 Az 1918-tól 1930-ig a szigeten élő író 105 jól ismerte tör­ténetét, legendáit, fáit, romjait. A rövid életű Szigeti séták című folyóirat kiadója, szerkesztője és jobbára írója is Krúdy volt. A szigeti múzeum gondolatát szintén ő ve­tette fel. Első látogatására így emlékezik: „Vénülnek a fák, hullik a vakolat az udvar­házról, de az öreg herceg úr minden ta­vasszal maga bontogatja ki a tél előtt elföl­delt rózsafáit. (A kerítésen már kíváncsian kandikál be az a nyíregyházi kisfiú, aki az or­szágos kiállításra jött apjával 1885-ben, és valaha majd azokban a falusias szobákban fog lakni, ahol egykot az öreg herceg úr nya­ralt. És megöregedve is hallja az éj kísérteti­es óráiban a pengő sarkantyús lépteket, régi magyar nádorispánok, pattogó, csengő-bon­gójárás-keléseit, régi írók sóhajtozásait.)" 106 Budapestjéről). Budapest Negyed 2001. tél (4.sz.) 25-60. old. 105 Bölcsics Márta - Csordás Lajos: Budapesti Krúdy-kalauz. Bp., Helikon, 2002. 106 Krúdy Gyula: A magyar Habsburg, egy régi udvarház utolsó gazdája. In: Krúdy Gyula:/! tegnapok ködlovagjai. Bp., Szépirodalmi, 1961. 40. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom