Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
LÁSZLÓ FERENC: Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán
Evangélikus társasélet a reformkori Pest-Budán LÁSZLÓ FERENC H a elfogadjuk, hogy a változatosság gyönyörködtet, úgy a reformkori társasélet kutatóinak aligha lehet komoly okuk panaszra. Bálok és házi mulatságok, kaszinók és egyletek, életképek és jótékonysági koncertek, mind megannyi színtere és megjelenési formája a korszak vonzó társaséletének. Mi több, maga a magyarországi társaság is felettébb változatos képet mutat, hisz számos kisebb-nagyobb, könnyűszerrel elkülöníthető csoportból tevődik össze, s ezek mindegyike sajátos társaséleti kultúrával rendelkezik. Ilyen csoportot alkot a teformkorban a pest-budai evangélikus elit is. Ez az elit nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert társasági élete rokonszenves és sokszínű, vagy mert három nyelvi-etnikai elem (németajkúak, magvatok, szlovákok) multikulturális együttese biztosítja működését. Érdeklődésünket leginkább talán az magyarázhatja, hogy az evangélikus elit kitüntetett (értsd: erősen felülreprezentált) szerepet játszik a reformkor tátsadalmi és kulturális életében. E három aspektus külön-külön is kielégítő módon indokolhatná a címben megjelölt témaválasztást, így együtt pedig olyan lehetséges összefüggésekre irányítja figyelmünket, amelyek igazolása tanulmányunk végső, legmerészebb célkitűzését jelenti. Nem nehéz belátni, hogy a pest-budai evangélikusság társaséletének tátgyalásához szükséges, sőt bízvást állíthatjuk, egyenesen nélkülözhetetlen, hogy Pest-Budán evangélikusok lakjanak. Nos, erre mindössze csak alig három évtizeddel a reformkort megelőzően, II. József Türelmi Rendeletének kiadása (1781) után nyílt mód. Egészen az 1780-as évekig ugyanis - I. Lipót 1703-ban kelt kiváltságlevelének ren-
