Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)
MAGYAR ERZSÉBET: Kertek, parkok Buda-Pest társaséletében a 19. században
ga kastély, a sziget legegyszerűbb épülete. Máshol mindenütt otthonos a közönség, az ő használatára, élvezetére van itt minden. Ilyen kitánduló helye alig van a városnak. Számos látványosság mellett a vízesés a szigeten tett kirándulás egyik népszetú állomása volt: „Csodatevő varázsa is van a Margit-szigetnek: a kőgyógyfürdője. A század elején csak egy kis hévíz forrás, melyből József főherceg fejedelmi bőkezűsége, Zsigmondy Vilmos mérnök szakértő munkálata által a kontinens egyik legnevezetesebb artézi forrását idézteté elő. (...) A hatvan ölnyi mélyből feltörő víztömeg, mely a fürdőket ellátja, fölöslegével egy hatalmas zuhatagot képez, mely hat öles magasból egy mesterséges romtorony tetejéből omlik alá a Dunába, télen-nyáton, sötétzöldre festve romokat és sziklákat, amelyeken átront." 69 A sziget fejlesztésének eredeti vonása, hogy tulajdonosa, minden bizonnyal saját kiskorú gyermekeire is gondolva, a gyerekekre is figyelmet fordított. A tervezett játszókert szinte teljesen egyedülálló kezdeményezésnek tekinthető a korabeli Budapesten: „József főherceg újabban elrendelte, hogy a nagy fogadó közelében egy nagy árnyas helyet gyermekkertté alakíttasson át a jószágigazgatóság, hol a zsenge fiatalság szabadon mozoghasson s tölthesse kedvét. A kert tornászati készülékkel is cl lesz látva. A szigetet népszerűsítő, igen gazdag korabeli irodalom a történeti áttekintés, parkleírás mellett, részletes beszámolót közölt magáról a fürdőről is, ismertetve a víz összetételét, valamint a gyógyulni vágyók számára nyújtott széles körű, változatos kúrákat. 71 A májustól októberig tartó fürdőidényről a korabeli hírlapok rendszeresen közöltek beszámolókat. A sziget északi részén álló vendéglőben reggel 7 és 9, valamint délután, illetve este 5 és 10 között cigányzenekar, az alsó vendéglőben pedig délutánonként katonazenekar szolgálta az ott időzök, illetve oda látogatók szórakoztatását. A főidényben hetente rendeztek táncünnepélyeket, tombolát, hangversenyéket. A híd, illetve a szigeti szárnyhíd megépüléséig csak csónakon, illetve hajón volt megközelíthető. Csak a viteldíj oda-vissza hétköznap tíz, ünnepnap húsz ktajcár volt, tehát nem mindenki engedhette meg magának a szigetre tett kirándulást: „Nagy kár, hogy a Margitszigetté nem lehet leszállított árú jegyeket kapni, s éppen annyit kell fizetni a Császár fürdőtől oda és vissza, mint aki a Plébánia téren vagy a vámháznál száll a »Fecské«-re. Ezen segíteni kellene a fürdőigazgatóságnak, s megkönnyíteni a Császár fürdő mellett a margitszigeti fütdő 68 Pártényi J.: A Margitsziget. In: Kertészeti Lapok, 1894. 226. old. 69 Jókai Mór: Budapesti élet. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, t. IX. Magyarország t. III. Bp., Magyar Királyi Állami ny., 1893.146. old. 70 Vasárnapi Újság, 1875. június 27. (26). 413. old. 71 Heinrich, Johann Nepomuk: Der Kurzweilige Cicerone auí der Margarethen-Insel. Pest, Athenaeum, 1870. Tors Kálmán: Margitsziget. Pest, k.n., 1872, Szent Margitszigeti Emlék. Souvenir von der Sct-Margaretheninsel. Bp., Eckstein, 1897. Osváth Gy.: Szent-Margit-sziget hajdan és most. Budalok, k.n., 1901, 72 Szent Margitszigeti Emlék. Souvenir von der Sct-Margaretheninsel. Bp., Eckstein, 1897. 27. old.
