Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

NOVÁK BÉLA: Fővárosi kaszinók

az Országos Kaszinó esetében is. A Lipótvárosi Kaszinó épülete ugyan szerencsésebben vészelte át a harci cselekményeket, de a tagsága nagyobbik fele elpusztult a munkatáborokban, illetve külföldre menekült. Néhány megmaradt tag azonban újra rendezte a sorokat és, bár jóval szerényebb keretek között, újra indította a kaszinóban az életet. így történhetett, hogy a nagy kaszinók közül egyedül a Lipótvárosi Kaszinót érintette az a belügyminiszteri utasítás, amely elrendelte a kaszinók bezárását. A pusztán maradt épületek sorsa is tanulságos: a romos állapotú Nemzeti Kaszinó újjáépítése után egy kávéháznak adott otthont. Az Országos Kaszinó először a Kisgazdapárt székháza lett, majd a Szovjet Kultúra Háza. Eredeti céljaihoz leginkább a Lipótvárosi Kaszinó épülete áll közel, amely BM Duna Palota néven ma is kulturális eseményeknek ad otthont. Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy a 19. század második felére általánosan elterjedt kaszinók nem valósították meg Széchenyi ideáját. Nem lettek a különböző társadalmi csoportok érintkezését, összehangolását elősegítő intézmények, ahol a vezető rétegek találkozhattak az értelmiség és a művészvilág képviselőivel. Ezzel szemben olyan struktúra alakult ki, amely határozottan megjelenítette a társadalmi elkülönülést. A mintául szolgáló Nemzeti Kaszinó zárt elitklubbá vált, és az utána létrejövő kaszinók is mind valamely társadalmi réteg vagy foglalkozási ág gyülekezőhelyei voltak. Ebben a rendszerben nem létezett átjárás, csak kevesek, elsősorban arisztokraták és vezető politikusok tehették meg, hogy egyszerre több, eltérő jellegű kaszinó tagjai legyenek. Wekerle Sándor például mind a három vezető kaszinónak tagja volt. Egy arisztokrata megtehette, hogy egy kisebb „rangú" kaszinó tagja lehessen, ha éppen ehhez volt kedve. Fordítva azonban ez már nem fordulhatott elő: a Postatisztviselő Kaszinó tagja a Nemzeti Kaszinót csak kívülről láthatta. Mindezek ellenére igazságtalanság lenne a kaszinókat pusztán az elkülönült társadalmi „kasztok" játékbarlangjainak tartani. Fontos szerepet töltöttek be a hazai társasági életben, rendezett körülményeket biztosítottak a szabadidő kellemes eltöltéséhez vagy a bizalmas tárgyalások lebonyolításához. A szabályzatot betartató választott tisztségviselők gondoskodtak arról, hogy nagyobb kilengések ne következhessenek be. Ennek köszönhetően, bár néha előfordultak botrányos esetek, a kaszinók életét a nyugalom és a kulturáltság jellemezte. Mindez jótékonyan hatott az alsóbb társadalmi rétegek szerveződéseire is, amelyek a kaszinókat tekintették példaképüknek.