Társasélet Pesten és Budán - Budapesti Negyed 46. (2004. tél)

TULI ANDREA: A zöld színpad

A zöld színpad A lóverseny mint a társasági reprezentáció egyik intézménye A

dualizmus korában a társasági élet egyik központi eseményét jelentették a „hyppico-sporting" színjátékok. A korabeli elnevezésen a gróf Széchenyi István által hazánkban meghonosított lósportot, ekkor még elsősorban a galoppversenyzést kell érteni. A kor nagy divatja iránt szinte mindenki érdeklődött, a futtatások lázban tartották a fővárost, és a sajtó az ország többi részét is akarva-akaratlan bevonta a turf eseményeibe. A sportok királyának tekintett lóverseny segítette a tátsas élet szervezését és élénkülését, és egyfajta „zöld" színpadként rendelkezett mindazokkal a társas reprezentációs funkciókkal, amelyekkel a színház is. A két intézmény más tekintetben is hasonló volt, két tábor különült el benne világosan egymástól: a szórakozni vágyók és a szórakozást nyújtók csoportja. A színházzal ellentétben azonban a publikum szerepköre itt nem feltétlenül korlátozódott a színpadi események paszszív szemlélésére. Fogadásuk mértékében aktivizálhatták a lóversenytéten betöltött szerepüket. A lóverseny közvetetten erősítette a nemzeti egység és összetartozás érzését. A futtatásokkal Magyarország a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. TULI ANDREA Hazánk dísze: a lóverseny Amikor az 1810-es években, gróf Széchenyi Istvánban a lóversenyzés magyarországi meghonosításának gondolata felötlött, elsősorban nem szórakoztató jellegét tartotta szem előtt. Sokkal magasztosabb cél megvalósításának: az ország modernizálásának, a nemzet felemelésének egyik eszközét