A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

KRÚDY GYULA Farkasrét

lembe súgta, hogy télen, tavasszal játszi felhőkkel és zöld rétekkel álmodjak. A kezemet fogta, és hat esztendeig nézte az ütőeremben áradó vérem. Asszonyom, ha ön elhagy, nemsokára — mert hisz bizonyosan elhagy —, ismét elmegyek a bölcsesség, csendesség házaiba, ahol éppen azért van oly nyugodalom, mert a szerelmet nem veszik komolyan. Kamill elhallgatott, és az imádott nő kezét megcsókolta. — És miről beszélgettek mindig? — kérdezte megindult hangon a hölgy, aki néha már azt hitte magáról, hogy olyan művelt, mint a francia könyv. — Versekről, versenylovakról és bukott nőkről. Néha zenéről. Kedvesem dala a „Földiekkel játszó égi tünemény..." volt. — És nagyon boldog volt? — hangzott visszafojtott hangon a kérdés. — Boldog volram, mert már megnyugodtam abban a gondolatban, hogy késő öregségemig olyan házban lakom, ahol a nők magas sarkú papucsban és selyemingben járnak. Azazhogy tervünk volt: ha megöregedünk, kis falusi birtokot veszünk, közel a fővároshoz, hogy néha elmehessünk a Nemzetibe, ha régi és érzelmes francia darabot játszanak. Kutyákat tartunk majd... Nagy, bolond, boglyas komondorokat, amelyeknek olyan hűséges és megbízható szemük van, mint a gyermekek imádsága. — Térjen vissza — mondta a hölgy. — Én csupán egy hóbortos, képzelgő és nyugtalan teremtés vagyok. Bár semmi sem hamis rajtam, és szívem oly egyszerű, mint az erdő mélyén járó madáré, amely még nem látott embert, mégiscsak azt hiszem, hogy nem arra születtem, hogy a férfiakat boldoggá tegyem, hanem engem boldogítsanak a férfiak; szenvedéssel, fájdalommal, sírással, keserűséggel, esetleg megölni valakit, és megverni engem, ha rosszalkodom... Én boszorkány vagyok. Szerencsétlenség lakik a szememben. — Asszonyom, imádom, mert azt hiszem, hogy el fogok veszni magáért — felelt Kamill, és miután alkonyodott, a boldogtalan fuvolás megszólaltatta hangszerét a sír mélyéből. Május volt, alkonyat volt, a temetőben pókok kötözték egymáshoz a fakereszteket. A fuvolás egy régi dalt fújt. Krúdy Gyula: Far kasrét (1913). In: Szerenád. Válogatott e/beszélések 1912—1915. Budapest, Szépirodalmi, 1919. 221-223. old.