A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

KRÚDY GYULA Farkasrét

— És később az ibolyaszemű megbánta tettét, és üres, unalmas vasárnap délutánokon meglátogatta Frigyest a Farkasréten — magyarázta Kamill az imádott hölgynek, midőn a kispadon helyet foglaltak, hol egykor bő és apró virágú szoknyában üldögélt egy színésznő, akiből tán árvalányhaj lett azóta a budai hegyek oldalán. — A nők nagyon szeretnek megbánni! — fűzte Kamill az előadást. — Rokonom, egy öreg pap mesélte, miután harminc esztendeig gyóntatott egy híres búcsújáró helyen, hogy a nők élete nem egyéb, mint csupa megbánás. Asszonyom, ha gyónni megy, ne felejtse ki mai találkozásunkat. — Húsvétkor — felelt a hölgy, aki olyan finom, megsárgult csipkéből volt, amilyent apácasorban levő királyleányok hímeztek az oltárok számára. Barna volt, mint az ópium füstje, amint sötét gomolyagban a mennyezetre száll, és a tekintete olykor-olykor mámorossá válott, mint a nyári délutáni álom. — FIúsvétkor, asszonyom — ismételte Kamill. — A legjobb hely a gyónásra Máriabesnyő. Ott szent barátok laknak, nagy szakállt hordanak, és a rossz gondolatokat kertészkedéssel, kerti munkával űzik ki vérükből. Egykor majd megyek én is szent embernek a hegyek közé vagy éjszakára a zöld kapus házakba, hol a zongorát vak ember verdesi, és a nők énekelnek, és táncolni tanítják a fiatalembereket. A valcert madame Josephine-nél tanultam, és Engelnénél azt, hogy van még igaz szerelem a világon, midőn a ház egyik tagja, bizonyos Vilma, patkánymérget ivott csekélységemért. Elmegyek újra a házakba, ahol fiatal koromban laktam, ahová öreg és komoly barátom, egy bölcs, de szenvedélyes kártya- és biliárdjátékos társaságában hajnalonkint besurrantam. „Keress magadnak szeretőt a házban — mondta mentorom —, nincs jobb dolog a világon, mint alkonyattal felébredni, és a cipőt, ruhát finoman megtisztítva találni, friss ing fehérlik, és gyöngyvirágszaga van a női monogramos zsebkendőnek. A francia borbély a fésülés végeztével gyöngéden megborotválja fáradt arcodat, a fürdőbe sok kölnivizet önt kedvesed, csönd és derülrség van a házban, mint egy magányos villában Rimini tájékán..." Asszonyom, meggyónom önnek, hog}' ifjúkoromban évekig voltam kedvese egy komoly és tisztességes nőnek, aki leánykereskedelemmel foglalkozott. Éleret, bölcsességet, megnyugvást és bátorságot tanultam tőle. Szívem jóságát, gondolkozásom nemességét, életfelfogásomat és búskomoly kedvemet, amely hasonlatos a nyári éjhez, amelyben messziről zeneszó hangzik holdas víztükörén, és boldogságomat abban a hitben, hogy jobb meghalni ma, mint holnap: mind-mind néki köszönhetem. Asszonyom, az én álmomra, hosszú nappali aluvásaimra, körülöttem a csendre, kezem finomságára és szívem minden dobbanására egy nőstény tigris vigyázott... Az ágyam mellett ült, és halovány arcomat nézte. A fü-