A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)
A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke
A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke Az alábbi, közel nyolcszáz tételes névsor szereplői, tevékenységüket tekintve, a legtágabb értelemben vett magyar kultúra valamennyi ágát reprezentálják. Ami összeköti őket: egykor valamennyiüket a Farkasréti temetőben temették el, vagy ide temették át, s később síremléküket — ismereteink szerint — itt számolták fel, valamennyi esetben az újraváltás, azaz a sírhely bérleti idejének meghosszabbítása hiányában. A felsorolás egyetlen célja a regisztráció. Nem vádiratként íródott, nem konkrét személyek vagy intézmények— s természetesen nem a Farkasréti temető egykori és mai dolgozói — ellen irányul. Maga a jelenség azonban, az érintett emlékek magas száma miatt, figyelemre méltó temetkezéstörténeti tendenciának minősül, amellyel minden Farkasrétet bemutató munkának kiemelten érdemes foglalkoznia. A 19. századi Európában addig páratlan mértékben megnőtt a síremlékek és temetők jelentősége, pontosabban az addig csak a legfelsőbb elit szúk körét érintő pantheonizációs folyamatok sokkal szélesebb rétegek számára váltak meghatározóvá, mint korábban. Az új temetőkultusz elsősorban a kontinentális Európát jellemezte — Franciaország és a mediterrán államok mellett Közép-Európát is —, két legfőbb eredője pedig a nacionalizmus, illetve a pozitivista világkép volt. Előbbivel kapcsolatban köztudott, hogy a 19. században szerte Európában felerősödött a nemzeti kultúra megteremtésének igénye és felértékelődött a tradíciók jelentősége, a másik forrás, a pozitivista szellemiség pedig mindenekelőtt az emlékezés kultuszában, a múlt feltárásának és rendszerezésének igényében nyilvánult meg. A kettő együtt számos területen éreztette hatását, s ezek között hangsúlyosan jelenik meg a funerális kultúra. 1 Európa soha nem fordult akkora érdeklődéssel a temetkezés és a síremlékek felé, mint a 19. — s részben a 20. — században; ez látszatra, jelentőségét tekintve az antik temetőkultuszhoz í Vö. Philippe Ariès: Gyermek, csolád, halál. Janulmányok. Bp., Gondolat, 1987.389-397. old.
