A Farkasréti Temető 1. - Budapesti Negyed 40. (2003. nyár)

A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke

A Farkasréti temető felszámolt síremlékeinek válogatott jegyzéke Az alábbi, közel nyolcszáz tételes névsor szereplői, tevékenységüket tekint­ve, a legtágabb értelemben vett magyar kultúra valamennyi ágát reprezentál­ják. Ami összeköti őket: egykor valamennyiüket a Farkasréti temetőben te­mették el, vagy ide temették át, s később síremléküket — ismereteink szerint — itt számolták fel, valamennyi esetben az újraváltás, azaz a sírhely bérleti idejének meghosszabbítása hiányában. A felsorolás egyetlen célja a re­gisztráció. Nem vádiratként íródott, nem konkrét személyek vagy intézmé­nyek— s természetesen nem a Farkasréti temető egykori és mai dolgozói — ellen irányul. Maga a jelenség azonban, az érintett emlékek magas száma mi­att, figyelemre méltó temetkezéstörténeti tendenciának minősül, amellyel minden Farkasrétet bemutató munkának kiemelten érdemes foglalkoznia. A 19. századi Európában addig páratlan mértékben megnőtt a síremlé­kek és temetők jelentősége, pontosabban az addig csak a legfelsőbb elit szúk körét érintő pantheonizációs folyamatok sokkal szélesebb rétegek szá­mára váltak meghatározóvá, mint korábban. Az új temetőkultusz elsősorban a kontinentális Európát jellemezte — Franciaország és a mediterrán álla­mok mellett Közép-Európát is —, két legfőbb eredője pedig a nacionaliz­mus, illetve a pozitivista világkép volt. Előbbivel kapcsolatban köztudott, hogy a 19. században szerte Európában felerősödött a nemzeti kultúra meg­teremtésének igénye és felértékelődött a tradíciók jelentősége, a másik for­rás, a pozitivista szellemiség pedig mindenekelőtt az emlékezés kultuszá­ban, a múlt feltárásának és rendszerezésének igényében nyilvánult meg. A kettő együtt számos területen éreztette hatását, s ezek között hangsúlyo­san jelenik meg a funerális kultúra. 1 Európa soha nem fordult akkora érdek­lődéssel a temetkezés és a síremlékek felé, mint a 19. — s részben a 20. — században; ez látszatra, jelentőségét tekintve az antik temetőkultuszhoz í Vö. Philippe Ariès: Gyermek, csolád, halál. Janulmányok. Bp., Gondolat, 1987.389-397. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom