Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Gyönyörű darab a »Jó üzlet«. Gyönyörű és vidám és szomorú. Happy end helyett ugyanazzal a kis könnyes mosollyal végződik, mint a »Masamod«, a »Tünderlaki lanyok« és a »Kis cukraszda«. Ez a végtelenbe elcsengő mollakkord, Heltai specialitása — vagy talán az élete. Bevalljuk szégyen nélkül, sírtunk a végén, pedig nem egykönnyen szoktunk sírni és akkor is legfeljebb magánügyben. 259. Péter hét éves, Zsófika három. Vidám, fiatal életük legboldogabb órái azok, amelyeket a nagyapánál tölthetnek. A nagyapa Heltai Jenő. Péter és Zsófika a hét egyik délutánján látogatóba mentek a nagyapához. Saját kezűleg szedett virágot vittek, mert ezúttal nem közönséges látogatásról volt szó: gratuláltak a nagyapának a »Jó üzlet«-hez. Ebből is látni, hogy »jó üzlet« Heltai Jenő unokájának lenni. Egy átlag-nagyapa életében ugyanis csak két alkalom adódik esztendőnként gratulálni, a születésnap és a névnap. Heltai Jenő sokkal sűrűbben ad alkalmat gratulációra: hol egy pompás kötete jelenik meg, hol egy olyan írása, amelyről városszerte elragadtatással beszélnek, hol valamelyik regényét filmesítik meg, hol mint színpadi szerző szaporítja nagyszerű haditetteinek számát. Megannyi alkalom a két büszke unoka számára, hogy hűvös kis arcukat odaszoríthassák nagyapa jóságos képéhez. És mindjárt látnivaló, hogy Heltai Jenő unokái teljesen tájékozva vannak a nagyapa tevékenységéről. Péternek ugyanis az első kérdése a virág átnyújtása után, hogy: — Milyen ház volt tegnap, nagyapa? Zsófika pedig ezt kérdezte: — Ma is lesz tábla? A tábla már kéznél is volt, még pedig csokoládé formájában. A szakkérdések kimerítése után következett a délutáni program megbeszélése. Zsófika pontosan így határozta meg a teendőket: » Ugy-e, itt mindent szabad csinálni? « Persze, hogy szabad. Péterke például, aki szenvedélyes bélyeggyűjtő, azonnal nekiesik az íróasztalnak és a levelekről leszedi a bélyegeket. Zsófika azalatt bújócskát játszik nagyapával. Aztán, amikor alaposan kifáradnak, nagyapa mesélni kezd nekik. Visszafojtott lélegzettel, ragyogó szemmel hallgatják azokat a meséket, amiket Heltai Jenő soha le nem ír, csak házi használatra költ, kizárólag az unokái számára. Megkérjük Heltait, hogy meséljen nekünk is az unokáiról.