Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Heltai Jenő Szigethy Vilmos karikatúrája Petőfi Irodalmi Múzeum — Belőlem hiányzik a könnyűség — mondja Heltai Jenő —, amivel a legtöbb ember a családjáról, feleségéről, gyerekeiről és — ha már eljutott oda, ahol én vagyok — az unokáiról nyilatkozni tud. Ezeket az érzéseket én másként szoktam feldolgozni, írásaimban valahogy a személyektől egészen elvonatkoztatva. De mivelhogy két olyan elbűvölő teremtésről van szó, mint Péter és Zsófi, őszintén megvallom, hogy rettenetesen el vagyok tőlük ragadtatva, sokkal jobban, mint ők tőlem. — A kötelező nagyapai büszkeségtől mentesen megállapítom róluk, hogy remek gyerek mind a kettő, csupa jókedv, fantázia, ötlet. Sokkal több humoruk van, mint nekem és hála Istennek, kevesebb gondjuk is. — Nagy boldogság számomra, hogy sikerült ilyen kiváló unokákra szert tennem és remélem, megérem azt az időt, amikor nemcsak mint nagyapa, hanem mint ember is büszke lehetek rájuk. 0 reméli, mi kívánjuk. 260. Láttam őt az Anthenaeum Könyvkiadó elnöki szobájában. Szívesen fogadta itt a fiatal írókat, akiket Mikes Lajos, a fiatalok felesküdött barátja kalauzolt el hozzá. Véletlenül találkoztam Heltai Jenővel Salzburgban is, itt