Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Heltai Jenő hőse egy ifjú orvos, akinek a lóversenyző, züllött apját kell meg­mentenie a börtöntől s családját a nyomorúságtól, ötvenezer pengőért szer­ződést köt a gróf megesett kedvesével, hogy férji jogok nélkül a leány férje lesz, s születendő gyermeke apja. Több ízben halljuk, hogy ez a fiatalember „tisztességes". De vajon valóban az-e? Életkörülményei kényszerítők, hoz­zátartozóin segítenie kell, ezenkívül komolyan szeretne dolgozni, a tudo­mánynak, kísérleti nyulai és egerei között. Az ilyen okolást az életben talán elfogadjuk, meg is bocsátunk neki, de mint nézők sokkal finnyásabbak va­gyunk, a hőstől eleve elfordulunk, mert azt érezzük, hogy tettével egyszer és mindenkorra eljátszotta azt az eshetőséget, hogy komolyan vegyük, és erkölcsi erőt tiszteljünk benne. 251. Jó üzlet Első felvonás, első kép ÁGNES: Gyűlöli? Nem értem. Miért gyűlöli? PÉTER: Ugyanazért, amiért ő utál. Mert hatalma, ereje, pénze van ahhoz, hogy egy szegény ördöggel elkövettesse ezt a dolgot. Ezt is meg lehet ér­teni. Nem vagyok kisgyerek. Én nem akarok a levegőbe gyűlölni, egy megfoghatatlan valakit, kísértetet, sorsot... Én pontosan tudni akarom, hogy akit gyűlölök, fiatal-e, öreg, borotvált arcú-e vagy bajuszos. Mindig magam előtt akarom látni, hogy gyűlöletemet táplálhassam. ÁGNES: Ennyire szívére veszi a dolgot? PÉTER: Tessék? ÁGNES: Ilyen rettenetesen fáj magának az, amit tesz? Ennyire szégyelli? Péter szólni akar Nem, ne értsen félre! Nagyon tisztelem azért, mert irtózik attól, hogy el­vegyen. De ha ilyen szörnyű áldozat önnek, miért teszi? PÉTER: A pénzt nem adják ingyen. ÁGNES: Sajnálom magát, és adok egy jó tanácsot. Lépjen vissza! Maga nem elég erős ehhez a dologhoz. Izgatószerekkel mérgezi és fűti magát, hogy elviselhesse azt, amit vállalt. Kéjeleg a megaláztatásban. A szenvedésből és a szégyenből próbál erőt meríteni. Ön túlságosan tisztességes ember. Az ügyvédnek igaza volt: gazemberrel simábban ment volna. PÉTER: Az ügyvéd tudja, miért választ mégis inkább tisztességes embert. Én csakugyan az vagyok. Közönséges, nyomorult, tisztességes ember.

Next

/
Oldalképek
Tartalom