Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

ÜGYVÉD: Rendkívül helyesen ítéli meg a helyzetet. Ezért kerestünk orvost, tanárt, művelt embert — olyat, akinek egyfelől van lelki kultúrája és érzé­ke a ki nem mondható és írásba nem foglalható dolgok iránt, másfelől van veszítenivalója is: ha nem is anyagi, de társadalmi pozíció, név, tisztesség. Mi biztosítani akarjuk magunkat. Ha nem írja alá — nem ön az egyetlen úriember Pesten. Akad még ebben a leromlott, nyomorult világban jórava­ló, okos ember, aki ötvenezer pengőért eladja nevét egy szép és előkelő úrilánynak... PÉTER: És születendő gyermekének. ÜGYVÉD: (vállat von) Gyermek nélkül sem az ötvenezer pengő, sem a lány nem menne önhöz. PÉTER: Ez valószínű. Nem vagyok jó párti. ÜGYVÉD: Értem. Még most is küzd magával. Ez szimpatikus. Jó szimatom volt, amikor huszonhárom jelentkező közül önt választottam. És szeret­ném megnyugtatni... PÉTER: Fölösleges. Tudom, mit csinálok. ÜGYVÉD: Akkor nyelje le epés és gúnyos megjegyzéseit. Nem mulatságo­sak. Kezdő, fiatal orvos, el tudom képzelni, hogy más életet álmodott magának és most arra gondol, hogy a gonosz emberek... Mit törődik véleményükkel? Nem lesz véleményük. Nem lehet. Az ügynek nincs nyilvánossága. A kisasszony gyerekkora óta árva... PÉTER: Hála Istennek. ÜGYVÉD: Cinikus is? Annál jobb. Alkalomadtán én is az vagyok. így majd csak megértjük egymást. Nem ön az első, aki angyalt vesz el — aztán egyszerre itt a gyerek. Ont ez a veszedelem nem fenyegeti, ön már most tudja, miről van szó. Becsületesen beavatjuk, és ugyanúgy megfizetjük. Föladata különben is csak az, hogy törvényes formák közt elvegye a lányt. Mihelyt kiléptek az anyakönywezetői hivatalból, semmi köze hozzá. Szeretetet, gyöngédséget, hűséget nemhogy nem kérünk öntől, hanem a leghatározottabban tiltakozunk ellene és visszautasítjuk. Jöhet, mehet, utazhat, azt teszi a pénzével, amit akar, senkinek sem tartozik számadással. Asszony és gyermek eltartásáról nem kell gondoskodnia ­itt a gyerek apja, dúsgazdag ember. De akármilyen gazdag is, az ötven­ezer pengő egyszersmindenkorra szól. Esetleges későbbi zsarolások el­len tudunk majd védekezni. Bízza csak rám. PÉTER: (mosolyog) Önre bízom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom