Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

lástom. — öltsem — És mindötökre a porba elástam, — az alázatosság sötét — köntösét. hogy helyette bölcsen — fel246. Kürti Az este Heltai Jenő úr társaságában volt szerencsém vacsorázni. Szóba került az a vita, amelyike Estben folyik ashortnak a megmagyarosítása felől. Azok közül az utak közül, akik ott Heltai Jenő elnöklete alatt étkeztek, az egyiknek a lenge nevezet tetszett, a másiknak a kurta. Kíváncsiak voltunk Heltai Jenő úr gusztusára. — Inkább a kurta mellett volnék — azt mondja az elnök úr —, mindenesetre szeretnék valamit lendíteni rajta. Tudniillik hogy az a kurta ne kurta legyen, hanem kürti. Ennek a névnek őse is volna nálunk, emlékszem láttam egyszer a Magyar Nyelvőrben, hogy valamelyik vidéken kurtinak mond a nép eg^' derékig érő zekét, amit ott hordanak. Igaz, hogy a short nem zeke hanem nadrág, de azt hiszem nem ez a lényeg, hanem az, hogy kurta az illető ruhadarab. Mennyivel könnyedebb és kedvesebb lenne ez a kürti, amit a nép mond, ugyebár? De mennyivel! Kürti. Bájos. Gusztusos. Mi az asztalnál egyhangúlag megválasztottuk a kürtit. Persze csak a női kurtira vonatkozólag; magam is teljes szívemből utálnám azt a shortot vagyis kürtit, amely alól az urak lógatnák a szőrözött lábszárat. Mondom az elnök úrnak, milyen kedves volna, ha 0 a mozi nevezet édesapja felhatalmazna, hogy a kürtit beajánljam népeinknek, az Ő nevében. Még azt is megtette az elnök úr, hogy hazulról rámtelefonozott lefekvés előtt: kikereste abból a régi Magyar Nyelvőrből, hogy a kürti nevezetet Brassómegyében, Apáca községben jegyezte föl Mészáros Károly. Köszönjük. 247. A sas és a légy Állatkerti ketrecében lehunyt szemmel gubbasztott a vén sas. Hirtelen fölriadt: szemtelen légy merészkedett az orrára. — Takarodj innen, pimasz! — rikoltotta fölháborodva. — Nem félsz attól, hogy bekaplak?