Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Heltai Jenő és Molnár Ferenc magyar íróknak a francia becsületrend, a Légion d'Honneur érdemrendjét adományozta. A köztársasági elnök rendelete, amellyel Fleltai Jenőt és Molnár Ferencet a francia becsületrend lovagjainak nevezte ki, január 14-én kelt. A francia becsületrendnek, amellyel a két világhírű magyar írót kitüntették, több fokozata van és ezek közül hagyományos szokáshoz híven az első fokozatot, a lovagi fokozatot (chevalier) kapták meg Molnár Ferenc és Fleltai Jenő. A két magyar író francia kitüntetése igen nagyjelentőségű esemény. A háború után most történik meg első ízben, hogy magyar állampolgárt a francia becsületrend lovagjának neveznek ki, és ez a kitüntetés annál értékesebb, mert ezúttal a magyar irodalomnak szól és két olyan magyar írót ér, aki a magyar névnek a külföldön mindenütt becsületet és tiszteletet szerzett. Molnár Ferencnek a Hattyú]it a minap mutatta be Párizs legelőkelőbb, második állami drámai színháza, az Odeon, és a Molnár-premier teljes sikert aratott. Heltai Jenő a háború befejezése után elsőnek vette fel ismét a francia-magyar irodalmi összeköttetést és különösen a magyar színműirodalom propagálása terén szerzett hervadhatatlan érdemeket. Párizsi tudósítónk értesülését megerősítették a budapesti francia követségen is. Ma délelőtt egyébként a francia követség hivatalosan értesítette Heltai Jenőt, hogy a becsületrend lovagjává nevezték ki irodalmi munkásságáért és a francia-magyar irodalmi összeköttetések ápolása terén szerzett érdemeiért. 198. Tekintsünk el a személyektől, a mától s igyekezzünk a magyar irodalomtörténet távlatába állítani ezt a mindenképp örvendetes és megtisztelő tényt, hogy M. M. François Molnár és Eugene Fleltai megkapták a »ruban«-t. A nagy Kazincy, aki kis magyar sajkáját a Goethe-féle nagy, német noébárkához kötötte, a magyar irodalomnak műfajilag, művészi kifejezésben, módszerben és stílusban német kereteket szabott. A magyar irodalom ő alatta s még aztán is jó ideig olyan függvénye volt a német irodalomnak, mint a régi Provence Itáliának, mint a finn a svédnek, mint a dán a porosznak. Már Petőfi és Arany, sőt még előbb Vörösmarty ebbe a német keretbe angol és francia szellemet hoztak Victor Hugo, Béranger, Shakespeare és Byron útmutatása nyomán. Azért olyan izgatóan érdekes a Petőfi-Arany korszak, mert ezt az angol és francia szellemet csak annyiban és addig szívta át, amennyiben és ameddig együtthangzó volt a magyar múltból és magyar népiből merített örök emberi és mégis kuruc művészi igazságokkal. (Rövi-