Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak gyáva rab vagy. 309. Miért hallgatnak az írók? Az emberi munka nekilendült, hogy eltakarítsa az omladékot, visszaállítsa gépezeteit, helyreszervezze anyagát. A város, az ország, a világ tápászkodik, izmait feszíti, rendez, épít. S az írók hallgatnak. Hiába várunk a „termékeny lelkiállapot" igéire, a kinyilatkoztatásra, amely nélkül csak a kopor s a vas káosza rendeződik. Mi az oka? Talán az anyag ereje, az örökös módosulásnak alávetett, önnön határaiba ütköző mechanikai energia hamarább regenerálódik, mint a szellem, a parttalan őstenger? Vagy egyszerűen, földhözragadt prózaisággal—papír hiány? Heltai Jenő, aki a középkorú nemzedék ifjúsága idején eredeti iróniája mélyrevilágító, szelíd eszközeivel, szerényen és szinte óvatlanul, utat vágott s korszakot alkotott, egy irodalmi emberöltő minden bölcsességének birtokában, így válaszol nekünk: — Azt hiszem, az igazi kérdés nem az, hogy miért nem ír az író, hanem inkább az, hogy miért nem ír máris olyan műveket, amelyek tökéletesen megfelelnek a mai új világ minden követelésének. Sok érdekes és tanulságos cikket olvastam arról, mit vár az új világ az írótól. Szívesen tanulok írótársaimtól, öreg ember létemre elsősorban a fiataloktól. De nem mindig fogadom meg tanácsaikat, ahogy tőlük sem kívánom azt, hogy vakon megfogadják az enyéimet. Tisztelem szabadságukat, alkalmazkodom egyéniségükhöz, tévedéseik számára mentséget keresek. A régi francia operettek a Bölcsesség kimeríthetetlen aranybányája. Ha jól emlékszem, az Orfeuszban énekelték valamikor: „A legszebb lány sem adhat többet, mint amije van, s ez épp elég." A legjobb író sem írhat jobban, mint ahogy tud, mint amihez ért, s ez épp elég. Hogy az operettnél maradjunk, én is írtam valamikor egy egyfelvonásos, szatirikus kis operettet (természetesen rögtön betiltották, ahogy a cenzúra azóta is számtalan más írásomat), abban ezt énekelte a megnyitó kórus: „Máma más nap van, mint egyébkor, mert ma véget ér a középkor, pontban éjfélkor kezdődik az újkor." Ezt éjfél előtt egy perccel énekelte a középkori kórus, és éjfél után egy perccel a primadonna, a szerelmes színész és a komikus kifogástalan