Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

gyermeke volt már az új kornak. Két perc alatt hiánytalanul átalakult és kötelességtudóan újjászületett. Az író, akit millió szál köt a tegnaphoz, régi elgondolásához és terveihez s a megkezdett munkáihoz, két perc alatt ezt nem tudja megtenni, ha mégis megteszi, ő is operett-figura csak. Komédiázik, szerepet játszik, másnak a szavait veszi szájába, meggyőződés nélkül meggyőzni sem tud. Aki a mai világba való, az ennek a világnak írt akkor is már, ötszáz vagy kétezer évvel ezelőtt is, amikor nem tudta még, hogy ez a világ valaha is eljön. Adja meg az új világ az írónak is azt a szabadságot, amelyet mindegyik fiának megad: az írónak legyen szabad írnia, írja meg azt, amit szeret, azt, amihez tehetsége és kedve van. Amikor kijelöljük azt, hogy mit vár az új világ az írótól, előzetes kritikát mondunk olyan művekről, amelyeket nem olvastunk még, amelyeket az író meg sem írt még és alkalmasint sohasem ír majd meg, mert az előzetes kritika korlátozza és megbénítja. Várjuk meg, míg a gyerek megszületik, akkor állapítsuk meg gondos vizsgálódás után, hogy fiú-e vagy leány. Ne firtassuk azt, hogy ő politizál-e vagy sem. Ma az író becsületes, emberséges, az igazságért, a szabadságért, a megértésért, az ember jogaiért száll síkra a gonoszság és az elvakultság ellen, akkor testvérem abban a nem is olyan kivételes esetben is, ha nem elegyedik bele a napi politikába. Ne tereljük bele az írót a politikus csizmadiák céhébe. Ma látjuk, milyen végzetes hiba volt ez az elmúlt világban. Kitűnő írók vallották kárát. Ne a politika irányítsa az írót, kizárólag írói eszközeivel az író irányítsa — ne a politikát, hanem az olvasók tömegét, hogy eligazodjon a jó és rossz között, a szép és a nemtelen között, világosság és sötétség között. Ha tőlem azt kérdezik, mit vár az új világ az írótól, azt felelem: „Azt, amire a világnak mindig a legnagyobb szüksége volt: irányítást és vigasztalást." A vigasztaláshoz ragaszkodom akkor is, ha nem ját mindig együtt irányítással. Nem mondok le Petőfi négyökrös szekeréről és Arany János családi köréről, Heine kis dalairól, hogy ne kezdjem az Énekek énekével. Nagylelkű vagyok, a mai lakásviszonyok között megbocsátok még az elefántcsont-toronynak is. Szabadságot az írónak! Mit várjon az új világ az írótól, ha minden mást megelőzően egyelőre még magára az íróra kell várnia. 310. Az új Fészek Április 6-án a kormány, a hatóságok és a külföldi missziók jelenlétében új pompában adják át a festőknek, az építészeknek, a színészeknek, szobrászoknak, zenészeknek, íróknak és újságíróknak régi, kedves tanyájukat, a Fészek Klubot. Az idestova ötvenesztendős épületen sok sebet ejtett az