Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Azt mondta neki: — Nagyapó, ne menj az ablakhoz. Hányszor mondtam már, hogy ne menj az ablakhoz. Rossz hely. Életveszélyes. Ülj a kályha mellé. Az itt az egyetlen biztonságos hely. Nagyapó dörmögött valamit, olyasfélét, hogy mindegy. Nehezen vált meg a szoba egyetlen ablakától, szerette az utcát nézegetni. Sok látnivaló volt benne. Üszkös házak, üres ablakok, amelyekből elszállt az élet. Nagyapó mögöttük belelátott a szobák gyomrába, a döglött bútorok közé. A telegráfdrótok lazán, tépetten lógtak a mélységbe, mint tönkrement hegedű elpattant húrjai. Fehér hótakaró alá bújt a kövezet. A szemközt levő ház udvarának vaskerítésén reménytelenül gubbasztottak a varjak. Az a néhány ember, aki kimerészkedett, falhoz lapulva surrant végig az utcán, a süvöltöző széltől féltette kalapját, minduntalan a fejébe nyomta. Asszonyok is loholtak mögöttük, nadrágban és holmi bundafélében, ormótlan kesztyű volt a kezükön, kosár a katjukon. Nagy vödrökben hozták a kútról a vizet, rémülten kapták félre fejüket a fütyörésző és sziszegő golyók elől. Feltűzött szuronnyal hébe-korba valami patrul lopakodott végig az utcán, el-eltűnt egyik-másik kapualjban, aztán megint kibújt és továbbment. Csizmájuk alatt ropogott a hó. Bekanyarodtak a szomszéd utcába. Nagyapó boldogan föllélegzett. Azt mondta Nagyanyónak: — Mondom, mindegy. A kályha sem biztonságos. Hol a biztonság mostanában? — Ne beszélj annyit! Menj a kályha mellé. Nagyapó megint dörmögött valamit, olyasfélét, hogy nem szereti a kályhát, de azért mégiscsak engedelmeskedett. Leült a kályha mellé, és pipáját kezdte tisztogatni. Nagyanyó rászólt még: — No látod! Elmosolyodott, és diadalmasan nézett körül. Megint ráncba szedte Nagyapót. Igaz-e? A szoba lakói megértőn néztek egymásra. Régen megállapították már, hogy az öreg házaspár túlságosan sokat nyüzsög. Kivált Nagyanyó. Valaki egyszer türelmetlenül rá is szólt: — Nagyanyó, ne nyüzsögjön annyit! Nagyanyó csodálkozón meresztette rá a szemét. Hogy ő nyüzsög! Az urát félti. Hogyne féltené! Nem veszik észre, hogy Nagyapó nem tud magára vigyázni? Valakinek vigyáznia kell rá. Ki vigyáz itt rá? Nagyanyó. Ha ez nyüzsgés... Isten neki, inkább nyüzsög, semhogy Nagyapónak baja essen. Kiment a konyhába, hogy Nagyapónak teát főzzön. Ahogy az ajtó becsapódott mögötte, Nagyapó fölugrott a kályha mellől, és visszasietett az ablakhoz. Mohón kinézett, a sötétséget kémlelte, azt a bizonytalan, hal-