Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Hétfőn, augusztus 11-én ünnepelte Heltai Jenő hetvenedik születésnapját. „Ünnepelte" — ez csak szokványos kifejezés, amit Heltai Jenőre különben nemigen lehetne mondani. Csak családja és legjobb barátai tartották számon a nevezetes évfordulót, családja és legjobb barátai körében csendben ülte meg a kiváló író, költő, színpadi szerző és fordító hetvenedik születésnapját. 286. Visszhang A költő a hegyen sétált. Nem volt már fiatal, egészséges sem volt, nem is a maga jószántából vágott neki a magasba kanyarodó ösvénynek, orvos parancsolta meg, kettő is. így került idegen országba, idegen helyre, és amikor lenézett a völgybe, ismeretlen világot látott a lába alatt. Azonban nemigen nézett le, inkább föl, a sötét hegyek orma fölé, abba a másik, ismeretlen világba, amellyel talán hamarosan meg fog ismerkedni. Öregesen, lassan ballagott, tompán zúgó vén fák között, amelyeknek a levelei már őszbe piroslottak a nyári alkonyatban, és szelíd lendüléssel lejtettek alá hamar fakuló avarrá. Hellyel-közzel megállt és hallgatózott; láthatatlan madarak csipogtak és füttyengettek az erdő mélyén, elbújtatott zenekara a levelek nagy őszi balettjának. Egy barátságos, széles zöld pad pihenővel kínálta. Leült, megtörölte homlokát, cigarettára gyújtott. Az elhajított gyufa, mint óriási gerenda zuhant egy hangyakaravánra, amely zsákmánnyal megrakodva vonult a mohában rablóvára felé. A hangyák szétszaladtak, majd nyomban visszajöttek, megtapogatták az értéktelen fadarabot, és megvetően otthagyták. És folytatták izgatott futkosásukat és munkájukat, mert mindennél erősebben élt bennük az évezredes mese tanítása: dolgozni, gyűjteni, takarékoskodni, gondolni a jövővel is! A költő, szegény, destruktív, vén tücsök, félig szánakozó, félig gúnyos mosollyal nézte őket... ő bezzeg egész életében csak cirpegett, mint társai itt a bokor tövében, akik a mesén nem okulva, haláluk percéig konokul hiszik, hogy az élet: örök nyár, örök napsugár, örök melegség, virág, szépség, muzsika, álmodozás, tánc és játék csak. Jövő? Érdemes azzal az arasznyi jövővel törődni, amelyre az igazi, a végtelen következik? Ő sohasem törődött vele: majd csak lesz valahogyan, ha nem kocsin, gyalog, bevont vitorlával, ha a szél nem kedvez. így jutott el az idén erre az olcsó kis fürdőhelyre, gyér pénzzel, letompított szerénységgel, kövér kispolgárok,