Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

tünk gócpontjait. Ők tartják a kezüket anyagi életünk érverésén, náluk van a pénz, a tőke és ez a legbiztosabb út volt arra, hogy a szellemi élet irányítását is átvegyék. A zsidóság nagy forradalmat, nagy irányváltozást jelent irodalmunkban is. Az irodalmi kapitalizmus korában a pénz a mindenható. Ő diktál éspedig diktál témát, formát, diktál még világnézetet is. Vajon milyen világnézetet? Milyen mentalitás sugározhat egyrészt a kapitalizmusból, másrészt egy tőlünk idegen fajtától inspirált irodalomból? Idegen és távol álló tőlünk világnézetük. Más atmoszférában élnek, másképp gondolkodnak, másként éreznek és más erkölcsi mértékkel mérnek. Sok dekadencia, exaltáció-kultusz, beteges vonaglások, indokolatlan meg nem értések, bűnös vágyak, leplezetlen szemérmetlenséggel tárgyalt, rokonszenvre számító súlyos erkölcsi botlások jellemzik irodalmi és erkölcsi koncepciójukat. A zsidó írógárda hangadó elemmé nőhetett irodalmunkban és a magyar irodalmat átformálhatta a saját eszméinek és az eszményeinek a képére „pesti" irodalommá. Merőben idegen számunkra az ő moráljuk, amely keresztény szempontból abszolút lehetetlen kompromisszumokat megenged és befogad. Ez a morál meginog a számunkra abszolút eszmények előtt, és azokat igyekszik relatív perspektívákba helyezni. 284. A kutyák és a hold A fekete felhők közül ezüst fényességben bújt ki a kedves holdvilág, és mosolyogva nézett le a csöndes földre. De már a következő pillanatban keserves vonítást, haragos ugatást hallott. A falu kutyái, mintha összeesküdtek volna, mind feléje fordították pofájukat, és teli torokkal ugatták. — Miért ugattok rám ilyen gyűlölettel? — kérdezte a holdvilág panaszosan. -— Hiszen sohasem bántottam egyet is közületek. Az egyik kutya, a legokosabb és legbecsületesebb, megfelelt mindnyájukért. — Nézz körül — mondta a holdvilágnak —, idelenn csupa sötétség, piszok, sár, szenny és büdösség van. Te vagy fölöttünk az egyetlen tiszta, fényes, sugárzó valaki. És még csak meg se ugassunk?