Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

roncsol szét helyettük. A szellemi siker, a legigazabb dicsőség sem véd meg tőle. Ady Endre, aki az új kornak talán legnagyobb költője volt: pokolin szenvedett tőle. Egy ilyen nagy érzés megérdemelhet egy kiváló drámát. De megérdemel-e úgy, ahogy Heltai érzi és bemutatja, egy drámai költeményt? Mert az Egy fillér voltaképp az szeretne lenni. [...] Nagyon romlékony, szétlottyadó anyagból akartak itt drámai költeményt csinálni. A „hébe-hóba" költészetet azonban, amelyért a múzsa megkönyörült, a bíráló is megtalálja a darabban. A mű szándéka, valami mélabús, cinikus porhanyósság, a célzások finomsága, az irónia, mellyel a nagy nemzetközi poklot a maga számára is megalkotja: időnként arra emlékeztet, amit az ember ma és holnap is költészetnek fog mondani. Az egy fillér a drámában az a pénz, amelyért a tehetség eladta magát. A tehetség azonban nem egy fillérért adta el magát; amint láttuk, egyáltalán el sem adta magát, hanem lubickolt abban, ami az eleme volt. Az egy fillér inkább annak a tehetségnek lehet a jelképe, amellyel a költő annak idején egy boldog, felületesen „urbánus" korszakban útjára indult. Mi minden történt azóta a magyar irodalomban — s az író megöregedve is fel tudja mutatni ezt az egy fillért. Az ember vérmérsékletétől függ, hogy megbocsátja-e neki, amit ebből a nehéz, talentumokat sanyargató korból kiszedett vele. Én arra gondoltam, hogy ami bűnnek látszik, sokszor csak helyzet, de ami fáj, az mindig fájdalom és felebarátibb hangulatban mentem haza, mint a múlt heti Bókayból. [...] A darabot a harmadik előadáson láttam. A közönség kevés megértéssel, de elég sok jóindulattal hallgatta íróját, aki ezen az estén olyan különös volt. Társadalmi tüntetést azonban nem rendezett mellette. Arra máshoz kell már mennie. 280. Egy fillér Első felvonás, első kép — Alomjáték három felvonásban és hét képben. Egy sikerekben gazdag és népszerű író története, olyan íróé, aki a sikerért, pénzért, népszerűségért mindent feláldoz. Az igazi írói feladatot áldozza fel ezért, sőt feláldozza — a feleségét is... A kényelemért és a jólétért, amit az írással megszerezhet magának. Ezekért a múló örömökért lemond arról, hogy tollának szeplőtlenségét és tisztaságát megőrizze. Ez az ember nagybeteg, aki minden percben meghalhat. A darab a halál előtti pillanat története, amelyben a haldokló, delíriumában és félelmetes, ijesztő vízióiban maga előtt látja mindazt, amit elmulasztott, amit nem érhet el s amit többé már nem tud jóvátenni. Múlt és