Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

FEKETE HASSZÁN: Meg bizony. Keblemre, testvér! Egy rossz asszonyon Két jó barátnak hajba kapni kár. Bölcsen huhogtál, vén fülesbagoly. Jó a tanács. Es el sem is felejtjük. Csomagolj, Hasszán! FEHÉR HASSZÁN: Hasszán, csomagolj! Allah nevében üssük agyon együtt! (Vállukra kapják batyujukat. Együtt útnak indulnak Bagdadfelé. A szín elsötétül) 274. Az ezerkettedik éjszaka testvér-párja A néma leventének, mert bármennyire más a témája s a környezete, azonos a műfaja és főképpen a hangja és a szelleme. A hang, a humoros és érzelmes motívumok keverési módja, a valóság fölé emelkedő, de a valósággal való kapcsolattól el nem szakadó légkör, a lírának beleelegyedése a drámai formába, a versnek halkan csilingelő játéka — mind ugyanaz. [...] A mai ember elvesztette a mesét, beutalta a gyermekszobába. Fleltai visszahozta, újra a felnőttek elé vitte és megmutatta, hogy nem kell szégyellni, ha gyönyörködünk benne, van benne annyi élet-valóság, mint a reális irodalomban, sőt több is, mert a mindennapi dolgokat lehántja róla és azt viszi elénk, ami állandó, pillanatok változásain túlemelkedő, időhöz és térhez nem kötött. A romantika szárnyain szálló mese tanulságai nem függnek a politikai hangulattól, társadalmi áramlatoktól, az ízlés változásaitól. A szép Laila várakozása a nagy szerelemre, amely végül meg is érkezik a deli Rusztám királyfi személyében, örökéletű sóvárgása fiatal lány-lelkeknek, a szultán kesergése elvarázsolt fia után, Fátuma anyagi intrikája, szerelmes férfiak hasztalan vetélkedése a lányért — mind csupa örök dolog. Olyan dolgok történnek, amilyenek nem szoktak valóban megtörténni, és mégis igazak, mert ősi emberi szenvedélyek és indulatok fejeződnek ki általuk és kielégül bennük két természet-adta emberi igény: az érzelmes líra és a humor. Ülünk a nézőtéren, és alig pergett le egy-két jelenet, már hiszünk olyan dolgokban, amelyeket a színházon kívül elhessentenénk magunktól. Varázslat alá kerültünk, amely nem kevésbé rejtelmes és meseszerű, mint az, hogy a színpadon bolhává varázsoltak egy királyfit és ez egyszerre csak felszabadul a varázslat alól, és fiatal lánykák ábrándjaihoz illő királyi szépségben jelenik meg. Az utca ott zajlik a színház körül, jelszavak rikácsolnak, gondok terhelték az emberek lelkét, mikor bejöttek a színházba, s most mindez eltűnt, új, napfényes derűvel és lágy érzésekkel tele világba kerül-