Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

tünk s három órán át benne maradunk, mert benne akarunk maradni, felszabadul bennünk az a természetes emberi magatartás, amely akarja hinni, amit hinni jólesik. Kis időre visszaléptünk messze elhagyott gyermekkorunkba. A romantika halhatatlan s a költő varázslata, hogy ha belevitt ebbe a romantikába, nem enged egy pillanatra kizökkenni belőle. Olyan ez, mintha a reális élet és irodalom levegőjéből, csínytevők, kiszöknénk rövid időre a napsütött rétre játszani. 275. Az ezerkettedik éjszaka Második felvonás, ötödik kép KIKIÁLTÓ: Bagdad lakói! Elveszett a bolha! (Hosszan tartó, erős dobszó. A kikiáltó befordul a mellékutcába. Néhány ácsorgó követi.) ÖREG KHÁZI: (fontoskodón) Mit ácsorogtok bámészkodva, resten, Meg kell keresni! ELSŐ ASSZONY: Nézd csak! Hol keressem? Nem mondanád meg? Itt-e, ott-e? ÖREG KHÁZI: (mintfent) Én azt hiszem... MÁSIK ASSZONY: (az öreghez) Te? Mit tudod te? ELSŐ ASSZONY: Foghatsz tízezret is, tudós Kházi, Ki tudja, közte-é az igazi? FATUMAH: Ki kidobolta, selma volt a! Boglyába tű, Bagdadba bolha! A föladat rossz tréfa csak. AZ ÖREG KHÁZI: (gyanakodón) Rossz tréfa? FATUMAH: Az. Unatkozó urak Játéka. Csemegéje háremeknek. Ti balhászkodtok és ők kinevetnek! (A nép zúgni kezd.) így van? NÉHÁNYAN: De így ám! ELSŐ ASSZONY: Volt rá példa száz is. FATUMAH: Lesz ezután is. AZ ÖREG KHÁZI: Szipirtyó, ne lázíts! HUBUB: (ráförmed) Most ő beszél. Te hallgass! FATUMAH: (vállát vonja) Lázítok? Te is tudod, amit mi. Nem titok. (Kinyújtja két kezét.) Nézz ide! Mit látsz? Üres tenyerünk