Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

FEHÉR HASSZÁN: Engem nemkülönben. 0, boldog órák! Mámoros örömben, Az óbor adta szép álomban éltem. Mit tudtam én terólad! FEKETE HASSZÁN: Rólad én sem, Véges eszünkön túljárt a ravasz! Én is, te is Hasszán! FEHÉR HASSZÁN: Nevünk is ugyanaz! Most itt ülünk fölszarvazottan. Ez a jutalmunk? FEKETE HASSZÁN: Éjjel néki loptam. FEHÉR HASSZÁN: Nappal meg én! Irgalmas isten! Mit hordtam össze, ékszert, kincseket! (Fölugrik, kapkodja a holmiját, Fekete visszatartja.) FEKETE HASSZÁN: Hova szaladsz? FEHÉR HASSZÁN: Flaza, hogy agyonüssem! FEKETE HASSZÁN: Annyi jogom van hozzá, mint neked. Közös a házunk, közös a vagyon Közös az asszony... én ütöm agyon. (Szedelőzködik. Nesztelen röpüléssel egy nagy bagoly telepszik eiz egyik faágra.) FEHÉR FlASSZÁN: Vitatkozunk? A fene megegye! Flogy te vagy én, Hasszán, nem mindegy-e? Szent köteléke sónak és kenyérnek Van miközöttünk, Kérve kérlek, Ezzel ne fáradj! Bízd rám, jó fiú! FEKETE FlASSZÁN: Nem fáradság, öröm. A BAGOLY (zölden világító szemmel megül az ágon): Uhu! Uhu! Uhu! FEKETE HASSZÁN: Ki az? Mi az? Itt valaki nevet. A BAGOLY: Uhu! FEHÉR FlASSZÁN: Ki az, ki minket kinevet? (Fölnéz, megpillantja.) Füles bagoly. Bölcs éji remete. FEKETE HASSZÁN: Hogy mersz nevetni, baglyok baglya, te? (Fölkapja botját.) FEHÉR HASSZÁN: Ne bántsd! A BAGOLY: Uhu! Uhu! (Elrepül.) FEKETE HASSZÁN (utánanéz): Már messze jár. A BAGOLY (nagyon messziről): Uhu! Uhu-u! FEHÉR FlASSZÁN (int a bagolynak): Köszönöm, madár! (A Feketéhez.) Megértetted, amit mond?