Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

FEHÉR HASSZÁN (mintfent): Ez meg nekem. (Eszik.) Puhább ez, mint a bársony. Jó feleségem jó szívvel sütötte... Datolya! FEKETE HASSZÁN (mintfent): Finom szerecsendió! FEHÉR HASSZÁN (mintfent): Mint az enyémben! FEKETE HASSZÁN (mintfent): S abból, ami jó, Itt és amott egyforma porció! (Elámul.) A két batyunak ugyanaz a kincse! FEHÉR FlASSZÁN: De hogy miért, nem tudja egyikünk se. FEKETE HASSZÁN (magyarázón): Én is, te is Hasszán. Illő, hogy isten Rajtam s terajtad egyformán segítsen. S áldott kezének mennyei kegye Földi batyunkba ugyanazt tegye. Az, hogy miért, mit, mennyit, hova rak — Nem a mi dolgunk. Allah tudja csak. Ez így van. FEHÉR HASSZÁN (bólint): így van. Másként sose lesz. (Esznek, kölcsönösen kínálgatják egymást. Kis szünet.) FEKETE HASSZÁN (hirtelen): Mindazonáltal, Allah jó barátja, Jó lesz vigyázni. Hátha... FEHÉR HASSZÁN: Hátha? FÉKEIT FlASSZÁN (titokzatosan): Hátha Ravasz dzsinek gonosz játéka ez? Jámbor hívő vagyok, barátom, én is, Hanem azért szeretném tudni mégis, Mi ez? Valóság? Délibáb? Csalás? FEHÉR HASSZÁN: A batyudat, Hasszán, ki tömte meg? FEKETE HASSZÁN: JÓ feleségem. És a tiédet? FEHÉR HASSZÁN: JÓ feleségem, Laila. Senki más. FEKETE HASSZÁN (meglepődik): La-i-la? Laila? így hívják az asszonyt? FEHÉR HASSZÁN (boldogan): így. Jó. Okos. Szép. Mindig igazat mond. FEKETE FlASSZÁN (bólint): Mint az enyém. FEHÉR HASSZÁN (mintfent): Jókedvű. Fürge. Friss. És takarékos. Hű. FEKETE FlASSZÁN (bólint): Az enyim is. FEHÉR HASSZÁN (mintfent): Dísze a háznak és nemének, Még a hibái is erények. FEKETE HASSZÁN (afejét rázza): És úgy hívják, mint az enyémet. FEHÉR HASSZÁN (felhördül): A tied is? ...