Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

FEKETE HASSZÁN (bólint): Szép Laila... FEHÉR HASSZÁN: Lehetetlen! FEKETE FlASSZÁN: Mért volna az? Flasszánok mind a ketten És mind a ketten jámbor tolvajok, Egy-egy Lailát vettünk feleségül... Allah akarta így... FEHÉR HASSZÁN (fejétvakarja): Az ember beleszédül. A véletlenből is megárt a sok, S minden csodának van határa. Hasszán, elég belőle mára. Nekem a két batyu, a méz, a sajt, a hús — (fölmutatja) S aki sütötte: egyformán gyanús... Jó, jó, az ember hisz... hisz, ahogy illik (hirtelen ötlettel) De azt az ürücombot addsza csak... (Összeteszik a comb kétfelét. Pontosan összeülik. Fekete Hasszánhoz diadalmasan.) Allahra! Látja az is, aki vak... A két fele pontosan egybe illik. No, most beszélj! Ez is csoda? FEKETE FlASSZÁN: Ha nem csoda, akkor hát micsoda? FEHÉR HASSZÁN: Csalás. Mi volna más? FEKETE HASSZÁN: Csalás? FEHÉR HASSZÁN: Az ám! Honnan jössz, ember? FEKETE HASSZÁN: Bagdad a hazám. FEHÉR HASSZÁN: AZ én hazám is az. S a házad merre, hol? FEKETE HASSZÁN: A kapu mellett, jobbra a sarokban. FEHÉR HASSZÁN: Mint az enyém. FEKETE HASSZÁN: Lám, a tied is ott van? FEHÉR HASSZÁN: Hasszán, az orrom nagy bajt szimatol. Parányi kert FEKETE HASSZÁN: (bólint): És rózsaszínű ház? (Fehér bólint.) És benne Laila? ... FEHÉR HASSZÁN (bólint): Laila. Keble halma Mint elefántcsont... FEKETE HASSZÁN: Aranyalma! Fia látom, elborít a láz! Flaragos ív a két szemöldöke... FEHÉR HASSZÁN: Ezüst kehelyben gyöngy a köldöke... Érett kalásznál szőke haja szőkébb... FEKETE FlASSZÁN: Mint kis cipó, oly gömbölyű a térde...