Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

FEKETE HASSZÁN: Világot ő gyújtson a tiéden. Most tedd le a batyum. (Másik odaadja.) S melléje batyudat. FEHÉR FlASSZÁN (habozik): Wan szíved, elvedd? FEKETE HASSZÁN: Néked is volt. Fürgén raboltál, míg a nap leszállt. Most, hogy a csillagok közt az ezüst hold Fehérre fösti a sötét eget, Rajtam a sor. Amid van, addsza hát! FEHÉR HASSZÁN: Engem a törvény ökle fenyeget. Üldöz a kádi, kerget száz pribék, Lovon loholnak, én csak így gyalog... FEKETE HASSZÁN: AZ én sorsom se más. És Kúfah messze még. A batyudat, hamar! FEHÉR HASSZÁN: Pajtás! Éhen halok! Koldus vagyok, jaj! Könyörgök, ne vedd el! Mi benne van, csak ócska lom, szemét. Allah barátja, érd be a tiéddel. Hollónak holló vájja ki szemét? (Nézegetia kél batyut.) Azt sem tudom már, melyik az enyém? FEKETE FLASSZÁN (odalép, őis nézegeti): Az ám! Egyforma mind a kettő... Bontsuk ki, Flasszán! (Bontogatnikezeli.) FEHÉR HASSZÁN (szintén): Ugyanaz a kendő! FEKETE HASSZÁN (mutatja): Itt az enyémben egy kis sütemény... (Beleharap.) FEHÉR HASSZÁN (őis mutatja): Mint az enyémben. Friss kalács, füge. Narancs. Banán. Sok-sok jó csemege... (Eszik.) FEKETE HASSZÁN (mintfent): Mint az enyémben. Áldott az a kéz, Amely dagadtra tömte jó dologgal. FEHÉR HASSZÁN (mintfent): Itt egy köcsög... FEKETE HASSZÁN (mintfent): Emitt is. Benne méz. FEHÉR HASSZÁN (mintfent): Mint az enyémben. Sajt! FEKETE HASSZÁN (mintfent): És szárított hal! Ni, körte! FEHÉR HASSZÁN (mintfent): Alma! FEKETE FlASSZÁN (mintfent): Alma! FEHÉR HASSZÁN (mintfent): Körte! FEKETE HASSZÁN (mint fent): Fél ürücomb! Ez nékem sült a nyárson. (Eszik.)