Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

A csillagokban írva végzete. Hogy jó-e, rossz-e, Allah tudja, De senki más. Se én, se te. Látok leányt: az eunuch, a vadállat Bottal rohan rám, mérgét kiugatja. Szedek gyümölcsöt: megkerget a csősz... FEHÉR HASSZÁN: Hogyha tehertől szűz a vállad, Fürgébben elszaladsz, Gyorslábak-Atyja. Batyud megőrzöm itt, míg visszajössz. így amitől félsz, elkerül a rossz. FEKETE HASSZÁN (fejétvakarja): Hiszen ha tudnám... FEHÉR HASSZÁN: Mit, atyámfia? FEKETE HASSZÁN: Azt, hogy ki vagy, mi vagy? FEHÉR HASSZÁN: Hasszán, nevetni fogsz. Tolvaj vagyok. (Kis szünet után fokozza.) Rabló! (Ugyanaz a játék. Fekete Hasszán nem hatódik meg.) Haramia! FEKETE HASSZÁN (nyugodtan): Ne mondd! FEHÉR HASSZÁN: Annál is gonoszabb, ha kell! Cudar munkámat akkor kezdem el, Mikor a nap kél. Fáradok napestig. FEKETE HASSZÁN: S mikor pihensz? FEHÉR HASSZÁN: Mikor a nap lefekszik. FEKETE HASSZÁN: Értem. Vagyis mindegy, hogy itt, vagy ott... Batyum, ha itt hagyom... FEHÉR HASSZÁN: Örökre itthagyod. FEKETE HASSZÁN: S ha nem hagyom, akkor reám mi vár? FEHÉR HASSZÁN: Reád halál. Jó hitvesedre gyász. Nem várhatok tovább. Ne tétovázz! Máris bealkonyult. Időm mingyárt lejár. Botod, batyud, amid van, addsza már S eriggy utadra! ... FEKETE HASSZÁN: Ó, én vadszamár! Rablók királya! Nyájas szavaidban A mérgek mérge volt... FEHÉR HASSZÁN (kurtán): Elég! Amid van... FEKETE HASSZÁN (eléje löki botját, batyuját): Itt van! FEHÉR HASSZÁN (fölkapja): Legjobbkor. ím, a nap leáldozott. Közéig az éj... (Vállára veti a batyut.)