Heltai Jenő breviárium 2. - Budapesti Negyed 39. (2003. tavasz).

Árnyékot nem terít alánk a hársfa. És éji szállást nem kapunk a khánban... FEKETE HASSZÁN (mutatja az utat): Vagyis, ha erre... FEHÉR HASSZÁN: Indulsz ösztövéren, Kúfáhba megjössz oly kövéren, Mint a pisztácián hízott tulok. FEKETE HASSZÁN (fölkapjabatyuját): Tovább ne is mondd! Máris indulok... A jó tanácsot... (Ránéz.) FEHÉR HASSZÁN (megmondja nevét): Hasszán. FEKETE HASSZÁN: Köszönöm. Az én nevem is Hasszán. FEHÉR HASSZÁN: Mely öröm! Allah il Allah! Mely csodás Véletlen ez! FEKETE HASSZÁN: Áldott találkozás! Én is, te is Hasszán. Barát. Nem idegen. Allah akarta. Ebből jó fakad. FEHÉR HASSZÁN: AZ Ő kegye könnyítse útadat. FEKETE HASSZÁN: ÉS áldása legyen a tiéden. (Szertartásosan üdvözlik egymást. Azután a Fekete útnak indul.) FEHÉR HASSZÁN (rászól): Hasszán! FÉKEIT HASSZÁN (megáll, megfordul): Mi kell, Hasszán, derék Útmutatóm? FEHÉR HASSZÁN: Megállj egy percre még! Nehéz batyut cipelsz, kezedbe bot van... Lihegsz, pihegsz. Mint öszvér, megrakottan, Fölös teherrel járod bús utad. Sietsz? FEKETE HASSZÁN: Nagyon. FEHÉR HASSZÁN: Fogadd meg jó tanácsom, Botod hajítsd el, tedd le batyudat... S hagyd itt... FEKETE HASSZÁN: Remek tanács! Csak meg ne ártson! Dúvad rohan meg, rabló rajtam üt, Sok a gazember, baj van mindenütt, Hogy védekezzek, hogyha nincs mivel? FEHÉR HASSZÁN: Ó, Gyávaság-Barátja! Higgyed el, Ezen az úton nem bánt senkisem. FEKETE HASSZÁN: Lássam elébb! Aztán majd elhiszem. Keserves út a jámbor vándor útja,