Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

S egy csókodért, melyből a menny szakad rám Éltemet százszor, százszor odaadnám!» A GAZDASSZONY: Százszor, százszor! Oh, az aranyos! A költő nem ügyel rá, folytatja A KIRÁLYNÉ: Nem apród, nem, ez nem vezethet jóra, A lopott csók, a tiltott pásztoróra. Eldőlt a harc, királyunk hazajő S a bűnt előbb-utóbb megtudja ő. AZ APRÓD: Már napok óta méla a dalom, Gyérebb lesz eztán majd az alkalom...» A GAZDASSZONY: Szegény! Az APRÓD: «Tégy valamit hát, rózsaszínű álmom, Hogy el ne kelljen tőled soha válnom! A KIRÁLYNÉ: Én? Én tegyek? Hát ki a férfi itt? Az APRÓD: A férfi az, ki engem bűnre vitt. A KIRÁLYNÉ: Eh, gyáva vagy, eredj, haragszom! A férfi gyáva, hol bátor az asszony! AZ APRÓD: Csitt!» A GAZDASSZONY: Hiszen nem szóltam egy szót sem! A KÖLTŐ: Eh, nem magának mondom. Az apród meghallja, hogy valaki közeledik és... A GAZDASSZONY: És? A KÖLTŐ: És mit gondol, ki jön most? A GAZDASSZONY: Alighanem a király. A KÖLTŐ: Eltalálta. Alarik, a longobárdok bősz királya... Itt tartok most! A GAZDASSZONY: Na hát akkor magára hagyom szépen, de én nem fekszem le addig, a míg nem tudom meg, hogy mi lesz a vége... (El) A KÖLTŐ: (egyedül) Én sem! (Föl-alájárkál) Érzem, hogy benne vagyok. Az ihlet újra megszállt! Ma vagy soha... Vér, vér kell a végén, sok vér... Meg fognak halni... (Újra rágyújt a pipájára és a hintaszékbe ül) így... még vagy kétszáz sor és kifizettem, amivel a halhatatlanságnak tartozom... talán mégis bejutok az akadémiába... az erkölcsi világrend az a fő és a költői igazságszolgáltatás... és az meglesz... továbbá meglesz a hármas egység: a férj, a feleség és a szerető... a király, a királyné és az apród... A longobárdok bősz királya... a longobárdok bősz királya... kétszáz forint... (Elalszik, a pipa kiesik a kezéből, a szoba egy pillanatra elsötétül. Alomfüggöny. Azután ismét világosság. A hold besüt az ablakon. Mire a színpad ismét világos lesz, a helyzet a következő: a költő a hintaszékben, a bankámé mint királyné és a hadapród mint ap rád a spanyolfal mögött csókolóznak, a bankár mint király nagy léptekkel közeledik a költő felé)