Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

A kitűnő, de kegyetlen üzenet lesújtott. Akkor néhány francia darabot lefordítottam már a magyar színpad számára, hálátlanságnak éreztem tehát azt ami történt. Megsértődtem. Nem enyhültem meg akkor sem, amikor a részvéttől ellágyult Erminio megnyugtatott: ne essek kétségbe, talán mégis csak nyélbe lehet ütni „A királyné apródja" párizsi előadását. A jóindulatú D'Annunzióval és Porto Riche-sal való beszélgetései közben kialakult a következő indítvány: ismerkedjek meg valamelyik kis színésznővel, aki hajlandó az apród szerepét eljátszani. A „travesti", a nadrágszerep hálás valami. A művésznő gazdag barátja a hölgy kedvéért betársul valamilyen színházi vállalkozásba, akkor elő lehet adni a kis darabot. Nem tudom, a három érett, tapasztalt, okos ember közül melyiknek az agyából pattant ki ez a kissé cinikus, de józan, kipróbált és egy egészséges, magányos fiatal ember számára talán nem is kellemetlen megoldás, azonban sokkal félénkebb és gőgösebb voltam, semhogy élni óhajtottam volna vele, a darabot sohasem adták elő Párizsban. 61. A GAZDASSZONY: Ilyenek maguk, költők! Mindent meglátnak, csak azt nem, ami a szemük előtt van. írt valamit? A KÖLTŐ: Csak nyolc sort. Egészen kizavartak a hangulatból, pedig olyan jól indult a munka. Előröl kell kezdenem az utolsó jelenetet. Nézze csak, Kati, a helyzet a következő. Alarik király hazajön a csatából... A GAZDASSZONY: Nekem mondja? A KÖLTŐ: Szóval, hisz maga tudja. A király meglepi őket. A királyné az apród karjaiban, holdfény. A GAZDASSZONY: Hiszen tegnap még úgy volt, hogy a király pitymallatkor érkezik! A KÖLTŐ: Meggondoltam a dolgot. Egy kis zöld fény sohasem árt. A GAZDASSZONY: Igen, mi a karzaton szeretjük ezt. A KÖLTŐ: Hát most ide figyeljen! (Előveszi a darabot, olvassa) «Tizenhetedik jelenet, a Királyné, Az Apród, majd A király: AZ APRÓD: Oh, én királyném, rózsaszínű álmom, Oh, bár ne kéne tőled soha válnom. Ha lepke volnál, csak téged űznélek, Ha rózsa volnál, keblemre tűznélek... A GAZDASSZONY: Jaj de szép! A KÖLTŐ: Ne szakítson félbe! (Folytatja) «Csillag ha volnál, fölmennék az éjbe, Gyöngyszem ha volnál, leszállnék a mélybe,