Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

— A szomszéd szobában s a folyosón szanaszét már nagyban készülődtek a karácsonyra. A konyhák felől jó illatok terjengtek, fonatos kalács illata és sültek és tészták és pástétomok illata és ki tudja mi minden még, ami csak fokozta elhagyatottságom, szomorú magányom és árvaságom... — így ültem ott, távolba néző szemekkel és valami csodát vártam, bár őszintén szólva nem hittem a csodákban. Még egyet alszom, gondoltam magamban, aztán még mindig van egy nap, egy teljes nappal, egészen csillagkigyűltáig... hátha azalatt történik valami?... * — Másnap délig nem történt semmi: Délután öt óráig sem. Sőt hat órakor sem állott be változás. El voltam készülve a legszomorúbb és legsiralmasabb karácsonyra. A zsebemben egy árva sous sem volt, a postást már hiába vártam, pedig tudtam, hogy útban van, hiszen otthon, Magyarországon szeretettel gondolnak rám az enyéim... — A szomszédoknál már az asztalokat terítették. Elfüggönyöztem az ablakot, hogy ne is lássam. A lámpám nem égett, könnyű kabátommal vállamon az ágyam szélén ültem, amikor kopogtattak az ajtómon, majd belépett Heltai Jenő, költőtársam, kezében hatalmas bőrönddel, melyet alig tudott cipelni. — Örömkönnyek között borultam a nyakába. Csakhogy itt vagy, csakhogy itt vagy! — ugrándoztam körülötte. — Legalább nem leszek egyedül ezen az estén!... — Én is úgy gondoltam! — szólt Heltai mosolyogva és letelepedett mellém az ágy szélére. — Hideg van nálad! — mondta egy perc múlva. — Be kell fűteni! — Be kéne fűteni — ismételtem én is. — De mivel?... • — Erre a kérdésre nem kaptam feleletet. Ám Heltai, aki agilisabb volt, mint én, gyufavilágnál keresett egy kis gyertyadarabkát, majd miután a kezét megmelengette: tűzrevaló után nézett. Természetesen nem talált semmit. Végre felfedezte a kézirataimat, az utazótáskám fenekén. — A vendég kedvéért egy részét fel fogjuk áldozni — jelentette ki Heltai. — És egy pár pillanat múlva a kályha vidáman duruzsolt és egy ötfelvonásos színművem felvonásonként elhamvadt. Valamivel barátságosabb lett a hangulat. Heltai pedig tovább rendelkezik: — Terítsünk meg az asztalon... — Terítsünk meg... — Ebben nem volt semmi nehézség, hiszen csak az ágyterítőt kellett kicserélni az asztalon lévő tisztafoltos terítővel és az asztal készen állt.