Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Eszébe jut a lovamnak Az a csók... és az a nyár... Az a nyár... és az az eskü... — Gyű Madár, hej Madár! Oly tüzes lesz, amilyen volt, A gazdája is ilyen volt, — Gyű Madár, hej Madár! Bizony annak vége már. (Párizs, 1900) Jobb lesz nekünk lassan menni, Vén szekerem, vén lovam, Jobb lesz nekünk megpihenni, Öreg idő, este van. Lassan menni, megpihenni, Hogy ne bántson senki, semmi, — Gyű Madár, hej Madár! Miértünk már úgyse kár! 58. Két szegény magyar: Heltai Jenő és Szomory Dezső karácsony-estje Párizsban A Sütő utcai vártorony toronyszobájában üldögélünk. A költő az orgonája fölé hajol. Finom, elefántcsont fehérségű keze szinte beleolvad a billentyűkbe. Ajtatosan, majdnem templomi hangulatban búg az orgona, az ablak hatalmas üvegtábláin keresztül bevilágítanak a havas háztetők, melyekre az esti égbolt aranycsillagokkal teleszórt palástja borul szelíden. Karácsony hetében vagyunk, igazi karácsonyi hangulat fog el és Szomory Dezső egy régi karácsonyra emlékezik vissza. Harmincöt évvel ezelőtt egy dúshajú, leányos- arcú, halvány, fehérbőrű ifjú magyar költő didergőn és elhagyottan töltötte a karácsonyt, messze, idegen országban, Párizsban, ahol már egész otthonos volt és mégsem volt soha otthon... • — A Rue Constantinople 13 számú házban laktam, egy szűk hotelszobában, ahol bizony nem is fűtöttek. Holmi mátészalkai és budapesti átzsírosodott papírskatulyák és kiürült pogácsás ládák rég elhamvadtak a kis vaskályhában, mely falánk volt és éhes, mint jómagam, akinek akkoriban nagyon hiányzott a szülői ház konyhaművészete. Ketten voltunk hát a kis hotelszobában, Karácsony előestéjén, akik ajándékot vártunk: a vaskályha és én magam, ifjú magyar költő, vászontáskám mélyén három kész színdarabbal, négy egyfelvonásossal és a novellák és regénytöredékek kéziratrengetegeivel, melyeket nem akartam feláldozni, hogy megajándékozzam velük a kályhámat. Pedig ki mástól kaphatott volna karácsonyi ajándékot, mint tőlem, s kitől várhattam volna én is némi karácsonyi melegséget, mint tőle — a vaskályhámtól?...