Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)
Előszó „Igazi méltatás a múltakban nem adatott meg Heltainak. [... ] Nem mintha pályája nem lett volna gazdag sikerekben: színdarabjait többnyire meleg elismeréssel köszöntötte a színházi kritika s lelkesen a színházi közönség; egy-egy kötet regénye, elbeszélése mindig elfogyott annyi példányban, amennyinél egy kiadó bőven megtalálja számadását, verseit kedvelték, kabaré-verseit különösen, de mindig volt valami enyhe fenntartás ebben az elismerésben, valami kihangsúlyozása annak, hogy az elismerés a szeretetreméltó írót, a kedves bölcset, az emberszerető emberábrázolót illeti meg, kit azonban még mindig egy lépés választ el attól, hogy a magyar írók legelső sorában foglaljon helyet. Arról nem beszélek, hogy ezek a vázlatosan ideiktatott jelzők: 'szeretetreméltó író', 'kedves bölcs', 'emberszerető emberábrázoló' már magukban is elégségesek arra, hogy emberüket jeles írónak kvalifikálják, de Heltai Jenő ezeknek az írói és nyilván emberi tulajdonságoknak méltó reliefet tudott adni a magyar szónak művészi erejével, melynek — a modern magyar szépprózának — mestere volt, mint előtte kevesen s utána pedig az általa kimunkált talajon továbbépítve." 1 — írja Fenyő Miksa, a Nyugat folyóirat szerkesztője I Ieltai-nekrológjában. Az írásban foglalt vélekedés érvénye mit sem avult az azóta eltelt csaknem fél évszázadban. Heltai azóta is gyakran megjelentetett regényei, folyton újraválogatott novellái, emlékezései, humoreszkjei rendre meghálálják a kiadók törődését, a huszadik század első felének magyar irodalmából tematikusán szemezgető antológiák szerkesztői mindig találnak lírájában, kisprózájában az adott kötetből elhagyhatatlannak ítélt írást, a magyar irodalom mestereit felsorakoztató sorozatokban feltétlenül szerepel regényeivel, elbeszéléseivel, színdarabjaival. Ugyanakkora mindhárom műnemben jelentőset alkotó író életművét feldolgozó szakirodalom mindmáig az egyes kötetek elejére vagy végére illesztett rövid, kedvcsináló szövegekre vagy valamilyen évforduló szülte, kurtán összegző sajtóbeli megemlékezésre szorítkozik: a művek üveglapjáról hiányzik a foncsor. Fenyő Miksa: Feljegyzések a „Nyugot" folyóiratról és környékről. Pátria, Kanada, 1960.
