Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

ARLEQUINO: (megdöbbenve) Kis szöszke lány? Jól láttál-e öreg? Én szöszke lányt csak egyet ismerek. De az az egy dalomra nem felel És nyomorult szobámba nem jön el! FUXIN: Már nem tudom, hogy úgy van-e vagy így, De annyi szent (bár nem vagyok irigy), Hogy e miatt a szöszke hölgy miatt, Szörnyen irigylem nagysás uramat! ARLEQUINO: (töprenkedve) Ha ő volna! Kiért száz madrigálom És száz meg száz szonettem hangzik el, Ha ó volna! Kábító, édes álom Borit be rózsaszín felhőivel... Ha ő volna! Valójában csudálom, Hogy nem reped meg ez a bús kebel Súlya alatt e tenger-sok gyönyörnek, Hogy odakinn egy szöszke lányka zörget. Hiszen világos, mint az egyszeregy, Van a világon szöszke lány nem egy, S bár én az ő nevét sóhajtom, Más is kopogtathat ezen az ajtón! S valami mégis azt súgja nekem, Hogy szép, kegyetlen, szöszke gyermekem Te vagy, aki az ajtómon kopogtat. S lebontott hajjal, mint ahogy te szoktad, Te fogsz az ajtómon belejteni, Te szép, te rossz, te jó, te isteni!... Elég, ne vesztegessünk szót se többet, Fuxin, bocsásd be azt a hölgyet! FUXIN: No, csakhogy tisztázódik a dolog, Legyen uram, amint parancsolod! (Meghajtja magát és kimegy.) ARLEQUINO: Az ajtó nyílik... bodros, szöszke fő... Csodálatos, tengerkék szem... ez ő... JOUJOU KISASSZONY: (belép, és Arlequinót meglátva, karjába fut) Oh Arlequino, édes, kis poétám, A kinek ajkát ridegen és léhán Taszítottam magamtól eddig el, Hogy ajakamról csókot ne szakasszon, ím hozzád térdre hullva esdekel