Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Már nem tudom, hogy ki miatt Ki hagyta ott a másikat? Mikor, mi volt a vége? Azt sem tudom már... s hány hete! Zöld szeme volt-e, fekete, Vagy kék-e? Az volt a régi jó idő! Három formt egy pár cipő, Tizenkilenc egy öltöny! Sütött a nap, fogyott a hold, Es negyven évig béke volt A földön. Van ennek... ejnye... igenis, Van ennek ötven éve is, S a múlt varázsa friss még. A nóta végén bús akkord, Hogy visszasírom azt a kort Ma is még. Természetesen nem vitás, Hogy ez a halk sopánkodás A legszebb földi jónak: Az ifjúságnak szól ma csak, És nem az átkos, rút reakciónak. 130. A nyári darab magyar műfaj. Mi a föladata? A napsütéstől kiszikkadt agyvelők fölvillanyozása. Mikor éri el ezt a célt? Ha mennél kevesebb ötlettel mennél több kacagást kelt. „Az édes teher" nagyon bevált. A közönség kacagott és mikor a második fölvonás alatt magára eszmélt és észrevette, hogy az Ötlet hiányzik, akkorra már meg is szokta. Az előadás olyan volt, mint a langyos fürdő. Kornai Bertának gömbölyű és szép lábai vannak. Ez a művészi tanulság a Vígszínház utolsó bemutatójából. 131. Az édes teher Első felvonás, negyedik jelenet TAMÁS: Hölgyeim, ne térjünk el a tárgytól! Maradjunk a válásnál. A magam érdekében csak azt óhajtom megjegyezni, hogy Lenke indítványozta a válást. LENKE: Úgy van. TAMÁS: Ö jelentette ki tegnapelőtt, hogy visszamegy a mamájához Hathársra. HATHARSYNE: (sóhajtva) Ha Hathárs még megvolna! De az apja elkártyázta! TAMÁS: De a mama megvan, és ez a lényeges. És ha egyszer férjhez tudta adni Igénkét hozomány nélkül, mennyivel inkább férjhez adhatja másodszor, amikor Lenke tőlem kap hozományt. I la kell, impozáns hozományt!