Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

szék-hézagokat pótol ki júniusban. De nyáron ennyi elég is. Az, amit az irodalmárok belbecsnek neveznek, ilyenkor már nyaral Pomázon, a múzsa pedig, aki a köteles ellenőrzést végzi az utókor számára, azt gondolja magában, hogy nagy kujon a magyar író nyáron és átereszti vámvizsgálat nélkül. A magyar író pedig tudja, hogy ez telt házakat jelent és vidáman a markába nevet. 126. Szájról szájra Miután Heltai Jenő nem kérhetett szabadalmat szellemes mondásaira, sűrűn érte az a szerencse, hogy ötleteivel a mások neve alatt találkozott. Naftalin című darabjának egyik próbájára magával vitte a Vígszínházba fiatal írótársát, és amikor a színpadon Hegedűs ajkán elhangzott egy elmés és kacagtató vicc, az ifjú titán felsóhajtott: — De kár, hogy ez a mondás nem nekem jutott eszembe! Heltai megvigasztalta: — Legyen nyugodt, fiatal barátom, fog ez a mondás még magának is eszébe jutni! 127. A naftalin egy kellemetlen illatú szer, amelyet molyok ellen használnak a hosszabb-rövidebb időre elhagyott lakásokban. A „Naftalin" sem kellemesebb irodalmi objektum, mint a címe, de kevésbé hasznos, mert a perverz hajlamú irodalmi molyokat nem elriasztja, hanem táplálja. A bohózatot pedig azért keresztelte „Naftalin"-nak a szerző, mert egy benaftalinozott lakásban élvezik a szerelem tiltott gyümölcsét egy fiatal asszony, egy fiatal férj, egy öreg úr, és néhány úticifra. A darab bonyodalmában pedig nagy szerepet játszik egy szekrény, amely passzivitása dacára is megkötözi és megoldja a mese bonyodalmának gordiusi csomóját. A helyzetkomikum is mind ebbe a szekrénybe van bezárva. De mindez nem volna hiba. Az erősen fűszerezett pikantéria sem riasztja meg a mai ízlést. Párizsból került, hát divat, mint a kalap vagy az áttört és jól mutogatott harisnya. A mi bohózatíróink szívesen kölcsönöznek külső formát a franciáktól, csak épen ötletet, szellemességet és a mese képtelensége dacára is a valószínűségnek azt a látszatát nem tudják megadni, ami a francia bohózatot páratlanná teszi. A franciák is tengersok képtelen helyzetbe bonyolódnak, de a lélektani igazság rovására soha se botlanak akkorát, amitől az esztétikailag művelt ember illúziójának törik ki a nyaka. Ennek a „Naftalin"-nak pedig ez a legnagyobb