Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

hibája és nem az, hogy fiatal leányoknak nem épületes s a magyar irodalom nem gyarapodott vele. 128. Naftalin Első felvonás, második jelenet TERRA: Ki az? Ah! Gyorsan! Csukja be az ajtót! LABODA: Igen. TERKA: Siessen! LABODA: Egyedül van? TERKA: Igen. LABODA: Nincs itt senki? TERKA: Nincs. LABODA: Tehát hangosan is beszélhetek? TERKA: Igen. LABODA: Kezét csókolom. TERKA: Isten hozta. És egyúttal isten önnel. LABODA: Hogy érti ezt, édes Terka? TERKA: Úgy értem, édes Péter, hogy rögtön el kell innen tűnnie. Ma nincs szerda. LABODA: Dehogynem. Ma szerda van. Ha nem volna szerda, nem volnék itt. TERKA: Minthogy ma rosszkor jött, ennélfogva ma nincs szerda, hanem hétfő van, vasárnap van, kedd van, az van, amit akar, csak szerda nincs. LABODA: Hajói értem... TERKA: Egészen jól érti. Ez azt jelenti, hogy ma a rendes szerdai csókok és ölelések nélkül fog eltávozni. LABODA: EZ szomorú. És szabad aziránt érdeklődnöm, hogy minek köszönhetem a mai koplalást? TERKA: Annak, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. Képzelje, az uram hirtelen megőrült, és kijelentette, hogy elvisz Ostendébe, Londonba, Párizsba. Két hónapig leszünk távol. LABODA: Két hónapig? TERKA: Talán tovább is, szegény barátom. Az uram parancsolja, és nekem mint engedelmes feleségnek, föl kell áldoznom magamat. Szenvedni fogok, szegény barátom. Szenvedni! LABODA: Ostendében, Párizsban... TERKA: ÉS Londonban. És ezzel vége a gyönyörű idillnek. Ma este utazunk.