Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

ő az a jó fiú, akit ilyenkor egy szekrénybe szoktak begyömöszölni, de utóvégre ő is dörömbölni kezd, mint egy sértett vadkan. Világos továbbá, hogy itt egy budapesti lakás leeresztett rollói között dörömbölnek egy francia-szabású magyar bohózatban, tehát Heltai Jenő indította meg ezt a zenebonát és végül a szerelemnek az a nyári hímpora, mely itt a bútorok és tükrök felett csillog, elárulja, hogy ennek a bohózatnak Naftalin a címe. Pontban fél kilenckor ugyanebből a szekrényből kiröppen egy kövér, de kedves színésznő, olyan mint a Schöberl-bútor, aki délután színésznő, este pedig — szabad. Ezután minden félórában kilép vagy belép valaki ebbe a szekrénybe és körülbelül féltíz óráig ez a szekrény úgy húzódik végig a darab cselekményén, mint egy alapeszme a hősköltészetben, vagy mint egy vörös fonál a ragout-levesben. Ez a szekrény viszi itt a vezérszólamot, sőt ez több annál, egy szimbólum. Szimbóluma annak, hogy a szerelem Budapesten szenvedélyes, de igénytelen; dörömböl, ámde elfér egy szekrényben. Istenem, mi is jutna szimbólum gyanánt egyéb egy magyar szerzőnek, mint egy szekrény? A vadkacsán, a maskarán, az elhagyott házon végignyargalt már mint eleven szimbólumokon Ibsen. A vak nőn, az összetört szobron okarinázott Maeterlinck. A konyhakés mint sorstragédia Grillparzeré, míg a kanapét és unokatestvéreit végigjátszottak a franciák. De hopp, mondja a Vígszínház direkciója a szerzőnek, nézze kérem, itt van egy más ki nem aknázott iparmű, egy szekrény. És fülébe súg az írónak egy illatos vallomást: naftalin. Legyen szíves, csináljon nekünk ehhez a két motívumhoz prompt és utánvétellel egy darabot, ab Budapest — állomás. És az éppen a kedves és ötletes Heltai Jenőben, hogy ő neki egy szekrény és egy jó szó valóságos archimedesi pontok, melyekből egy estére való kacagást tud kifordítani a sarkaiból. Mert ha már a bútor és a cím megvan, a többi igazán mellékes. A Vígszínházban mindig lehet találni valahol a padláson egy házmestert, aki a lakást nyárra kiadja idegeneknek, egy éltesebb nőt, aki szerény özvegyi nyugdíjára és a két leányára támaszkodva pezsgőzik s kiveszi a lakást. És könnyű találni egy férjet, aki hazatérve bocsánatot kér, hogy saját lakásában alkalmatlankodik, egy apóst, aki mint orvos a pezsgős üveg pulzusát tapogatja, de mint magánszemély a délutáni művésznőt, és végül egy édes és okos feleséget, aki bebizonyítja, hogy nem ő csal, hanem a — látszat. Heltai Jenő pedig mindezt megtalálta. Sőt többet is talált: sok-sok tréfát, ötletet, szójátékot, amelyekért ezen a világon kacagás, a túlvilágon pedig bűnbocsánat jár. Talált egy pompás ensemble-t: Hegedűs, Varsányi, Tapolcai, Vendre, Szeretni, Komái Berta, Sarkadi, Komlóssi és Kiss Irén személyében és talált egy mindenre kész zeneszerzőt is Szirmai Albert személyében, aki a zenebona-részt vállalta magára. S ennyi jóval fölszerelve meg is csinálta azt a bohózatot, amely valóságos hézagpótló mű, mert támlás-