Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

BERNÁT: Édesem, megmagyarázok neked mindent. ELVIRA: Az ön hazugságaira nem vagyok kíváncsi. BERNÁT: Akkor hogy magyarázzam meg? ELVIRA: Hallgasson! Mit lehet itt magyarázni? Ez egy orgia, az világos. Ez egy szabályos orgia, úgy, ahogy a könyvben áll, nővel, pezsgővel, cigánnyal. Ezen nem lehet semmit magyarázni, ezen nem lehet semmit letagadni. Tisztességes férj nem vesz részt az ilyesmiben. BERNÁT: Drágám... ELVIRA: Hallgasson. Emlékezzék vissza Abbáziára, a becsületszavára. A nyári becsületszavára, amellyel megpecsételte azt, hogy őnagyságát nem ismeri. (Parimhoz) Bocsánat, kedvesem, hogy önt megint bele kell kevernem a dologba. PANNI: Drágám, ne zsenálja magát. Már megszoktam magától. (Tunkóhozül) BERNÁT: Ostobaság, ártatlan vagyok. Éppen olyan ártatlan, mint Abbáziában voltam, amikor pofon ütöttél. Egy kicsit mulattunk Tunkóval, akit te tukmáltál rám, aki a kémed volt, ne tagadd. PENTELEI: (visszajön) Bocsánat, asszonyom. ELVIRA: Oh, maradhat, maradhat. Ön előtt nincs titkunk. Ön a család barátja. Hát igen, a kémem volt — és aztán? BERNÁT: Cipelt mindenfelé. Kényszerített arra, hogy vele lumpoljak és én vele lumpoltam. Visszaélt velem, zsarolt, én húztam le a cipőjét! Miért? Csak azért, mert becsületes és hű férj vagyok. Én élhettem volna nélküle szolidan, rendesen. De vele kellett lennem, mert nem akartam magam annak a gyanúnak kitenni, hogy kivonom magam a te ellenőrzésed alól. A hűség és a szerelem áldozata vagyok. Tönkre tettem az egészségemet. Amikor ma este ide beléptél, tudod, mit csináltam? ELVIRA: (ingadozva) Bernát... BERNÁT: Tudod, mit csináltam? Aludtam. Kérdezd meg, ha nem hiszed. Úgy van, aludtam, mert már nem bírom ezt az életet, amelyre a barátod kényszerített. Hát ezek az én orgiáim. Ő mulat, én alszom és fizetek. Ez a hasznom a barátodból és a barátod barátnőjéből, akiről csak most tudtam meg, hogy milyen viszonyban van vele. PANNI: (kiadva) Juj, ne a nyakamba! (Bernát és Elvira odanéznek) BERNÁT: Hallod? Nyakon csókolja. Bevásárolta magának ezt a nőt, a Pentelei úr néhai babáját. ELVIRA: (tiltakozva) Bernát! Ez már mégiscsak sok! BERNÁT: Bevásárolta magának, az én költségemen, jött vele Abbáziába, ahova ezt a nőt is lehozatta.