Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

— Itt vannak a lóversenyek? És miből fogunk ma ebédelni? Morgenroth morgott valamit, azután némi küszködés után kinyögte: — Húsz koronát adhatok még... de csak elsejéig... becsületszavamra, ez az utolsó pénzem... De mondok, úgy is a nagyságos úr ruháiért kaptam a zálogházban, hát illő, hogy valami a nagyságos úrnak is jusson... Csontos Szigfrid gőgösen vette át a húsz koronát és nem méltatta feleletre a házmestert. Belekarolt Mák Istvánba és a két jó barát most elindult ama történelmi nevezetességű körúti korcsma felé, amelyet »Villamos piszok« néven ismertek az egykorú krónikák. — Látod, így élünk Budapesten, tehetséges magyar írók — mondta valamelyes elkeseredéssel Mák Istvánnak. — Szomorú! — mondta a költő. — Szomorú! Mást vártam... mást reméltem... Megváltozott viszonyokat, bőséget, kultúrát. És ahelyett... nyomor... zálogház... adósság... Morgenroth... Tulajdonképpen minek jöttem haza Párizsból? Csontos Szigfrid felhúzta a vállát és szigorúan nézett a költőre. Csaknem fölháborodva mondta: — Minek? Nevetséges! Ebédelni jöttél haza... [...] Hajnali három óra lehetett, amikor Morgenroth kaput nyitott a Patyolat utcai jeleseknek. Csontos Szigfrid nyomban elaludt, Mák István azonban még sokáig álomtalanul hánykolódott ágyán. Hiába hunyta be szemét, hiába fordult a falnak, mindig, mindenütt Panni rimánkodó, szomorú pillantását látta, a segítségért, megmentésért esedezőt. Az alanyi költő feje zúgott, szívét pedig már megint ide-odarángatta a láthatatlan kéz. — Mit csináljak? Mit csináljak? — morogta vánkosába, melyet ráhúzott a fejére. — Mi a legokosabb? Mi a legokosabb? Reggel öt órakor aztán kiugrott az ágyból odarohant a drámaíróhoz és fölrázta. — Mi az? — nyögte a drámaíró kábultan. Az alanyi költő keményen, határozottan felelte: — Te, én feleségül veszem a Pannit. A drámaíró fölült az ágyban. — Hány óra? — Öt. —Akkor még várnod kell egy félóráig... a kaput csak félhatkor nyitják... Ezzel a drámaíró visszahanyatlott és ellentmondást nem tűrő hangon tovább aludt.