Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Amikor hazajöttem, beláttam, hogy csak egy gazdag házasság menthet meg. Ennélfogva elvettem egy szegény lányt, egy fillér hozomány nélkül. 65. Hansék a Népszínház utcai nagy lakásban éltek. A pallér halála után az özvegy balerina egyik szobájának kiadására kényszerült. Az albérlő, S. ügyvédjelölt megszöktette a tizenöt éves Valit, házasságot kötöttek. Az első, Richard nevű fiú rövid ideig élt. Következő évben megszületett Erzsébet, őt követte Mária. Vali féktelen, zajos temperamentuma minden korlátot elsodort, a humora napsugár volt, indulata számum, s mindebben annyi bűvölet, szellem, vonzerő, aminek senki nem állt ellen, és semmi nem állta útját. Tizennyolc éves korában karjára vette két kicsi lányát, és faképnél hagyta S. ügyvédjelöltet. Ekkor jelenik meg a színen a második férj, Heltai Jenő, aki túl a Kis Kató — Küry Klára operettprimadonna — korszakon, első pillantásra Valiba szeretett. Beköltöztek Ciliké nagy Népszínház utcai lakásába. A volt balerina elégedetlen volt. A felekezet nélküli Heltai nem akart megkeresztelkedni, az egyházi szertartást elutasította. A házasságkötés első napján történt minden a dolgok kitaposott útján. Másnap a férj a szerkesztőségbe ment, délben otthon megebédelt, csöndes derűvel elszívott egy szivart és ballagott a kávéházba. Hiába várták a vacsorával. A két kislány nem volt hajlandó lefeküdni apuka csókja nélkül. Hajnaltájt megjött. Vali lármázott, csapkodott, míg észrevette, hogy a férj békésen alszik. 66. Zsidó szerzők Átnéztük a fővárosi színházak előzetes jelentését, s a hazai szerzők sorában örömmel láttuk ott Bródy Sándor, HeltatJenő, Makai Emil, Guti Soma, Rajna Ferenc, Konti József, Gerő Károly, Sziklay Kornél, Hajó Sándor és Lackó Andor nevét. Ezeket a neveket jól ismeri az újságolvasó közönség, de azt nem mindenki tudja, hogy azok, akiknek nevét felsoroltuk: zsidók. Távol legyen tőlünk, mintha a magyar színműirodalmat felekezeti szempontból akarnók megítélni, de konstatálni kívánjuk mint faktumot, s megemlítjük, mert érdekesnek tartjuk.