Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)

Tégy igazat, költő, közöttünk: Oldd meg, amit összekötöttünk! A KÖLTŐ: (föláll) Nos hát... az apródnak igaza van. O fiatal és a fiatalság az igazság. Csakugyan legjobb lesz, kedves Alarik, ha maga hal meg. Ön már eleget élt, ön már öreg... ne állja útját a fiatalok boldogságának. Nézze, itt a katd... (átadja neki) ...tegye meg nekünk azt a baráti szolgálatot és dőljön a kardjába, mint az igazi hősök... Azt hiszem, ez a legszebb megoldás... A KIRÁLY: Ha ez valóban hite önnek, Magamat szívesen ölöm meg... így hal meg, mivel ön kívánja, A longobárdok bősz királya! (A hintaszékbe ül és a kardba hintázza magát. Holtan leroskad) 62. A Pál utcai fiúk akkoriban még csakugyan léteztek. Nem voltak már olyan kis fiúk, akik a be nem épített üres telkeken csatangolnak (azóta már az üres telkek is elfogytak Pesten), hanem a „csibész" titulus némi joggal megillette őket. írók voltak a Pál utcai fiúk, serdülő művészek, színészek, zeneszerzők, cigányemberek és egyéb csirkefogók. Szóval olyan gascognei legények — s én voltam a kapitány. Hogy miért éppen én voltam a kapitány? Mert véletlenül én laktam a Pál utcában. Apró kis utca ez, a Józsefváros közepén. Mindössze tíz vagy tizenkét ház van benne. Ha valaki nagyot prüsszent ezen a vidéken, az egész utca „kedves egészségére" kívánja. Ebben az utcában laktam, a hatos számú házban, egy kis legénylakásban. Mindjárt a lépcsőházból lehetett besurranni — azért volt kedvemre a lakás. De ne tessék elfelejteni, hogy akkor még fekete volt a hajam, koromfekete. Jóízű történeteket az ember csak abból a korból tud elmesélni, amikor még fekete volt a haja. A Pál utcai lakás egy előszobából állott és két jókora szobából. Az egyik szoba — tudniillik a második — az hálószoba volt. Ezt bizonyosan tudom, mert mindig idejártam aludni, amikor a kávéházban fölébredtem. A másik szoba — tudniillik az első — már többféle célokat szolgált. Ha látogató volt, akkor szalon volt ez a szoba. Ha ennivaló akadt, akkor ebédlő volt. Amikor még aludtam, olyankor váróterem volt. Néha táncteremmé változott, néha vendégszoba volt, sőt arra is volt eset, hogy némi jóakarattal dolgozószobának lehetett nevezni.