Heltai Jenő breviárium 1. - Budapesti Negyed 38. (2002. tél)
Szóval nagyszerű legénylakás volt. Sohase lesz nekem ennél kedvesebb lakásom. Egyszer délután az „Otthon-kör" termében ülök és kártyázom. Akkor még felsőst játszottunk. Minden megváltozik a világon s mindenben lefelé csúszunk. Ma már az alsós járja. Egy félórai rossz kártyajárás után végre nagyszerű kártyát kapok a kezembe. Ekkor a fülembe súgja az egyik inas: — Tessék lejönni! A kapu alatt várják. — Hölgy? — Nem, férfi. — Akkor miért nem jön föl? — Kocsiban ül. Azt mondja, hogy egyenesen Párizsból jött. Lemegyek. A ház előtt csakugyan kocsi áll. A bakon koffer. Akkora, mint egy nagyobbfajta manicure-készlet. Benézek a kocsiba és elkiáltom magamat: — Szervusz, János! Hát hazajöttél? A megszólításból könnyen kitalálható, hogy a kocsiban Jenő ült. Egy költő úr, akit Jenőnek hívtak. A Pál utcai időkben ugyanis az volt a házirend, hogy mindenkit más néven szólítottunk, mint amit a keresztelőn kapott. — Ülj be a kocsiba s gyerünk haza — szólt János. — Hová haza? — kérdezem. — Tehozzád haza, vagy énhozzám haza? — Tehozzád. Nekem még nincs énhozzám. A kocsi eldöcögött a Pál utcába. János körülnézett a lakásban: — Egész szépen lakunk itt. Én itt fogok aludni az első szobában, ezen a széles kereveten. Persze ágyruhát kell beszerezni! — Beszerezni kissé bajos lesz. Hanem osztozkodunk, János. Az ágyamból a fele ágyruhát idehozzuk. — Ráérünk estére. Most egyelőre fizesd ki a kocsit és hozasd be a podgyászomat. Ez is megtörtént. És megkérdezem Jánost: — Hát a nagy podgyászod? Ne küldjünk el érte? — Ne fáradj, öregem! Ez a kis podgyász itt, ez az én nagy podgyászom. Elbeszélgettünk sokáig, legalább tíz-tizenöt percig. A múltról, a jövőről, kihevert bajokról, remélt sikerekről, nyomorúságról, dicsőségről, amiről az ilyen Pál utcai fiúk beszélgetni tudnak. Azután Jánosnak el kellett mennie: — Rokonokat kell meglátogatni, fiam — az ördög vigye el őket. És redakció után is nézek — az ördög vigye el a redakciót. És írni is akarok valamit — pénz miatt. Az ördög vigye el a pénzt — amikor nincs. Apropos, hogy állasz pénzügyileg?
